A város szeretett papjának elköszönése után állva énekelték el hívek, ismerősök, barátok a magyarság legszentebb imáit, kérve ezzel Isten áldását Imre atyára

Szinte kicsi ez a templom az önök szeretetéhez képest. Elnézést kérek a késésért, hogy megvárakoztattam Önöket. Ez nem szokásom, de Balástyán is nagyon sokan voltak, és az, hogy önök megvártak, az két dolgot jelenthet: az egyik az, hogy nagyon szeretnek, a másik pedig az, hogy nehezen tudnak megszabadulni tőlem – köszöntötte a teltházas templomban lévő híveket, ismerősöket Imre atya.

A szentmisét hálaadásként ajánlotta fel az eltelt 15 esztendőért, papságának első 15 évéért, majd az elköszönés szavai következtek.

Köszönöm azt a melegséget, kedvességet, szeretetet, amelyet az elmúlt évek során itt tapasztaltam, amit egymás iránt és irányomban is nyújtottak. Mindezekért hálát adok a Jóistennek, és imádkozzunk mindannyiunkért, Kistelek város közösségéért és minden családjáért, hogy a Jóisten áldja meg önöket a továbbiakban is. Egy papot az éltet, hogy Jézus, hogy a hívei szeretik, és hogy a hívei számára fontos. Ezt az elmúlt tizenöt esztendőben éreztem, és ezért éreztem magamat itthon, ezért éreztem magamat itt Kisteleken jól, ezért tudtam ide beilleszkedni, és most ezért nagyon nehéz innen távozni. De mielőtt eltávoznék, hadd mondjak köszönetet a város minden lakójának, családjának, az egész közösségnek a befogadásért és mindazért, amit az évek során értem tettek. 

Amikor egy fiatal pap megérkezik első állomáshelyére, hát akkor még nagyon tapasztalatlan, nagyon keveset ért ahhoz a szolgálathoz, amit végeznie kell. Amikor találkozunk egy közösséggel és elkezdődik a közös munka, attól kezd el formálódni. Nagyon sokat tanultam itt önöktől, és amit önök nekem itt adtak, amire megtanítottak, most ezt tudom magammal vinni az új állomáshelyemre és erre tudok építkezni.  Nagyon szépen köszönöm a rengeteg támogatást, kedvességet, szeretetet, amit irányomban tanúsítottak az elmúlt években, köszönöm azt is, hogy gyengeségeimet, sokszor tapasztalatlanságomat meg hibáimat, meg fiatal koromból fakadó, meggondolatlan dolgaimat, viselkedésemet elnézték, megbocsátották. Soha nem tapasztaltam itt Kisteleken sem, mint ahogy a többi településen sem azt, hogy bárki rosszindulattal vagy rossz szándékkal lett volna irányom. Ha valaki kemény volt és határozott velem, az tudom, hogy azért volt, mert a javamat akarta és ezt nagyon szépen köszönöm. Ettől soha ne féljenek önök sem. Időközönként keménynek kell lenni ahhoz, hogy növekedni és fejlődni. 

Köszönöm szépen közvetlen munkatársaimnak a sokéves szolgálatát, munkáját és mellém állását. Mindenekelőtt Harmat Józsefnek, Józsi bácsinak, aki szerintem több embernek a munkáját vállalta magára, és olyan lelkesedéssel rendelkezik, amit én mindig csodáltam. Nem akarom sorolni azokat az érdemeket, amiket ő az egyházközségben és a város érdekében is tett, azt mindannyian ismerjük, de meg szeretném köszönni ezt az odaadást, ezt az elszántságot, ezt a kitartást, ezt a hűséget, ezt a nagy lehetőséget, amit az egyházközség irányába, irányaiba és a mindenkori munkatársai irányába is tanúsít. Ugyanakkor szeretném megköszönni a türelmet is, hogy minket, fiatal papokat el tudott fogadni, el tudott viselni, soha nem akart kioktatni, és soha nem akarta megmondani, hogy mi hogy legyen, hanem szeretettel segített, irányított és támogatott bennünket. Józsi bácsi, a Jóisten fizesse meg a jóságát, szeretetét, szolgálatait, és kérem, hogy utódaimat is ilyen szeretettel segítse és szolgálja. 

Köszönöm szépen az irodai munkatársamnak, Katona Attilának azt a rengeteg munkát és szolgálatot, amit az egyházközség érdekében tett. Köszönöm szépen a város vezetőinek, elöljáróinak a támogatását és segítségét, a bizalmát, és mindazt a jót, amit tőlük kaptam. Köszönöm a figyelmességüket, köszönöm a számon tartásukat és köszönöm, hogy a városban nem egy magányos valamiként lehettem jelen, hanem a város megbecsült és elfogadott tagjaként, s hogy mindig számíthattak rám és szeretettel tekinthettek rám. Köszönöm polgármester úrnak, munkatársainak, jegyző asszonynak és mindannyiuknak, akik a város ügyét szolgálják. Köszönöm szépen a kedves híveknek a támogatását és szeretetét, figyelmességüket és odaadásukat, hogy mindig jóindulattal és szeretettel viszonyultak az egyházközséghez és az én személyemhez is. A Jóisten fizesse meg és áldja meg minden jóságunkat. 

Köszönöm szépen a város minden egyesületének és civil szervezetének mindazt, amit értünk és értünk tettek. A kertészeknek, a veteránosoknak, a városvédőknek, és sorolhatnám tovább mindannyiukat. Mindannyiunkhoz volt valami közöm, és hiszem azt, hogy ez meg is marad, hiszen az emlékeket, az élményeket, a barátságot, a jóindulatot, a kedvességet, azt az ember soha nem felejti el. Nagyon szépen köszönöm mindazt, amit ők is tettek értem.

Szeretném megköszönni az egyháztanácsnak a mindenkori segítségét, biztatását és segítségét, mindent, amit az egyházközség érdekében tettek. Nagyon szépen köszönöm a különböző hivatali irodáknak a segítségét és támogatását, az OTP Banknak, a járási hivatalnak, az egészségügyi központnak a mindenkori segítségüket. Az a kedvesség és az a jóság, amivel engem mindig így fogadtak, az példaértékű, de nemcsak a szakemberek, hanem azok is, akikkel találkoztam, akik ott várakoztak. Nagyon jó volt látni, amikor megérkeztem, felkapták a fejüket, rögtön elfeledték minden bajukat és bánatukat, mosolyogtak, és jókat tudtunk még ott is beszélgetni. 

Nagyon szépen köszönöm az autószerelőknek, a gumiszerviz munkatársainak és mindenkinek a munkáját, hogy mindig vagy ingyen vagy kedvezményesen, mert szerelték és javították a mindenkori autómat, amelyek nagyon fontosak voltak ahhoz, hogy nagy sebességgel is eljuttassanak a megfelelő helyekre. Nagyon szépen köszönöm a kisteleki családi és közösségi összejövetelekre való meghívást, vendégül látást, ételt, italt, jó szót, kedvességet, ajándékokat, mindent, amit az évek során nyújtottak számunkra. Nagyon jó volt tapasztalni azt, hogy így önök között otthon lehetek, hogy számítanak rám, és hogy én is számíthatok önöknek. Nagyon szépen köszönöm minden érzést és minden jóság, amit az évek során újítottak, és ezáltal erősítettek abban a tudatban, hogy nagyon jó papnak lenni. 

Köszönöm a médiának, a városi tévének és Sándor Attilának a mindenkori szolgálatát, a rendezvényeinkről való tudósítást. Valószínű, Attilának van a legtöbb fotója rólam itt a városban. Kérem őt és kérem önöket is, hogy őrizzék meg azt a képet rólam, amit a szívükben kialakítottam. És én is ezt a nagy képet viszem magammal, és ez erőt fog adni nekem ahhoz, hogy a következő szolgálat során helyt tudjak állni.

Köszönöm szépen a kórusnak is, a Harmónia Egyesületnek a mindenkori segítségét, hogy a szentmiséket, az ünnepeinket széppé tették. Köszönöm az intézményeknek, iskoláknak, középiskoláknak, a gimnáziumnak, az óvodáknak a jóságát és szeretetét, mindig jó volt bemenni ezekbe az intézményekbe, mert azt tapasztaltam, hogy szépen dolgoznak, szeretettel, nagy elhivatottsággal teszik a dolgokat, és jó volt látni, hogy a munkájuknak van eredménye, és van egy gyümölcse. 

Ha valaki megkérdezné, mi az, ami hiányozni fog ezekből az évekből, az a köszönés, az integetés lesz. Nemrég itt volt egy kisvárosi plébános, s míg beszélgettünk vele a plébánia előtt, húszan, harmincan mentek el biciklivel, autóval, gyalogosan, és mindenki köszönt. Meglepődve kérdezte, hogy itt ez a szokás? Hát igen, itt ez a szokás. Ettől tartok, hogy ott ilyen nincs, hogy ott számba sem vesznek. Hát köszönöm, hogy önök számba vettek. Azt is köszönöm, amikor szájukra vettek. De legfőképpen azt köszönöm, hogy a szívükre vettek – köszönt el a hívektől Imre atya.

A plébános ezután a közösség és a ministráns gyermekek figyelmébe is ajánlotta utódját, Brendan atyát, majd a hívek, a barátok és az egyházközség tagjai köszöntek el a búcsúzó paptól. Utóbbiaktól, a Kisteleki Egyházközségtől egy kelyhet is kapott Imre atya, hogy Hódmezővásárhelyen is emlékeztesse Kistelekre a város szeretett és közkedvelt papját.

Az elköszönés, az utolsó áldás után, a kivonulás előtt aztán Harmat József hangja harsant fel, aki a karzatról köszönte meg Imre atya áldozatos munkáját, szeretetét, a sok-sok áldást, a sok-sok szentséget, majd vezetésével közösen énekelte el a hívek, ismerősök, barátok sokasága a magyarság legszentebb imáit, kérve ezzel Isten áldását Imre atyára.