Könnyes szemek, megható pillanatok közepette köszönt el Imre atya attól a településtől, ahol az első pillanattól befogadták, és fiaként tekintett rá a falu polgármestere

Hálaadásképpen ajánlom ezt a szentmisét mindazért, amit a Jóistentől kaptam. Hálát adok az Istennel való kapcsolatomért, és hálát azért, hogy a gondviselés úgy hozta, hogy Önökkel kapcsolatba kerülhettem, és hosszú éveken át együtt élhettem. Hálát adok Önökért, akik engem befogadtak, és akik biztosították azt, hogy itthon érezhessem magamat, és azt is, hogy Ópusztaszer mindig az otthonom lehessen, ahová mindig hazajövök. A Jóisten áldását kérem erre a közösségre, Ópusztaszer minden lakójára – kezdte vasárnapi búcsúmiséjét az ópusztaszeri Magyarok Nagyasszonya Római Katolikus Templomban Antal Imre plébános.

A szentmise utolsó áldásáig a liturgia szerint követték egymást az események, ám az áldás előtt egy hosszabb, szívhez szóló, sokak szemébe könnyeket fakasztó beszédet mondott Imre atya. Ebben visszaemlékezett az elmúlt 15 évre, arra, hogy a kezdetekben nem szeretett ide járni, ám amikor idehelyezték, akkor minden megváltozott.

Olyan fogadtatásra, olyan kedvességre, olyan nyitottságra és olyan szeretetre találtam, amit, a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Amikor egy papot áthelyeznek, akkor arra is gondol, hogy hogy fog megélni, hol fog lakni? Szétnéztem itt a plébánián, és volt egy nagyon régi ágy, amibe este lefeküdtem, reggelre fájt mindenem. A következő éjszakára ez már nem okozott problémát, mert annyi bútor volt, hogy szinte a bútorüzletet tudtam volna nyitni a plébánián. Ezután olyan kapcsolatokat, barátságokat sikerült kiépíteni, amit most nagyon nehéz megszakítani, vagy a távolság miatt fönntartani. 

Kezdem Makra József polgármester úrral. Először is nem polgármesterként szeretnék hozzászólni, hanem emberként. Azzal az emberséggel, ahogyan engem a köztünk lévő korkülönbség ellenére fogadott és mindig kezelt, azt soha nem felejtem el. Az a tisztelet, az a megbecsülés, az az emberi hozzáállás, ahogy polgármester úr mindig kezelt, az példaértékű - fejezte ki háláját Imre atya, majd számára meghatározó történetet is elmesélt a gyülekezetnek.

E szerint egyszer egy délután egy ismeretlen ember hatalmas dumával kicsalt tőle egy nagyobb összeget. Mikor rájöttem, hogy mi történt, akkor nem tudtam aludni egész éjszaka. Nem a pénz miatt, hanem azért, hogy engem így átvágnak. Tudtam, hogy a polgármester úr korán szokott kelni, így hajnalban azonnal felhívtam, azt mondtam, hogy jöjjön ide. Azonnal jött, és elmeséltem neki, hogy mi történt. Nem azt mondta, hogy milyen buta vagy, hogy szamár pap vagy, ilyenekbe nem szabad belefutni, hanem azt mondta, hogy a sikernek ára van. Tanulópénz. És ez hozzá fog tartozni a fejlődésedhez. Legközelebb körültekintőbb leszel azokkal szemben, akiket nem ismersz. És mindezt olyan biztatóan és nyugodtan mondta, mint apa a gyerekének. Ezt nagyon köszönöm. És még sok minden mást sorolhatnék, amit csak köszönhetek neki, a kedves feleségének és a családjának.

A polgármesternek mondott köszönet és hála után az egyházközség tagjainak is köszönetet mondott a segítségért, szeretetért, nagylelkűségért, a találkozásokért, kirándulásokért, Ópusztaszer minden egyes lakójának, akivel kapcsolatba került, az intézményeknek, az intézmények vezetőinek, iskolának, óvodának, pedagógusoknak, mindenkori támogatását, segítségét, a hitoktatók, segédlelkészek munkáját, a mindenkori kántoroknak a szolgálatot, a kedves hétköznapi híveknek, a kis magnak a kedvességét is, és azt a sok-sok meghívást családi, baráti, közösségi ünnepekre és alkalmakra.

Mindent köszönök, mindenért hálás vagyok. Egy életszakasz véget ért a mi közös életünkben. Azt kérem, hogy imádkozzanak értem, és imádkozzunk Önökért, és támogassák utódaimat, Brendan atyát és Szabolcs atyát, s ha majd egyszer tovább lépnek, akkor a következőket is ugyanilyen szeretettel és jósággal támogassák, mint bennünket. Köszönök mindent, és Isten áldja meg Önöket.

Imre atya búcsúját követően Makra József polgármester emelkedett szólásra. Beszédjében a falu vezetője is kiemelte, hogy nem csak plébánosként, hanem fiaként tekintett a kezdetek óta a település papjára. Azt is hangsúlyozta, hogy a búcsú nem azonnali és nem végleges, azért sem, mert Imre atya továbbra is betölti a falu alpolgármesteri posztját. A búcsúmise alkalmából egy útravaló kosárkával, egy ópusztaszeri emlékéremmel és egy hatalmas faliképpel tette emlékezetessé háláját és köszönetét, és az itt töltött másfél évtizedet.

A polgármester után elköszöntek Imre atyától az egyházközség tagjai, az iskolások, a hívek, majd a templom bejáratánál mindenkitől személyesen is elbúcsúzott Imre atya, Ópusztaszer plébánosa.