Mutatjuk a kitüntetésben, elismerésben részesült tíz díjazott   laudációját, életútját, akiknek kitüntető elismeréseket adományozott Kistelek képviselő-testülete

A Kistelek 250 - Kisteleki Búcsú és Aratóünnep rendezvénysorozat részeként, a délelőtti ünnepi programok központi részeként a polgármesteri hivatal előtti téren került sor a város díjainak, elismeréseinek átadására. Az idei elismeréseket Nagy Sándor polgármester, Sandor Habsburg-Lothringen, Kistelek alapítójának, Mária Teréziának a leszármazottja, valamint a képviselő-testület tagjai adták át. 

Dr. Csejtei Zoltánné Pigniczki Rozália Kisteleken született, itt járt általános iskolába, és Szegeden érettségizett a Radnóti Miklós Gimnázium biológia-fizika tagozatán. Majd felvételt nyert az OTKI Egészségügyi Főiskolai Karára, ahol okleveles védőnői végzettséget szerzett és 1 évig védőnőként dolgozott a Szegedi Bölcsődéknél. 1987-től viszont már pedagógusként dolgozott először a Madarasi általános iskolában, majd 1993. szeptember 1-jétől a kisteleki II. Rákóczi Ferenc általános iskolában. Közben levelező tagozaton elvégezte először a biológia szakos tanári, majd az angol nyelvtanári szakot. 1999-től ő lett az iskola igazgatója. Bevezette az emelt szintű angol nyelvoktatást, sikeres nemzetközi iskolaprojektekben vett részt az iskola az ő irányítása alatt, hosszútávú és gyümölcsöző testvériskolai kapcsolat alakult ki Kistelek és az angliai Coventry között, amely során tanárok és diákok vettek részt a diákcsere programokban sok barátsággal és szakmai kapcsolatokkal gazdagodva. Az évek során több mint 200 ember érkezett Coventryből Kistelekre, Kistelekről pedig két nagyobb csoport és több kisebb pedagóguscsoport, családok és közéleti emberek is kilátogattak. Az évek során egy harmadik iskola is csatlakozott Írországból, Killarneyből. Kistelek és Coventry polgármesterei találkoztak a csoportokkal és végig támogatták a programot, amelynek célja elsősorban a nyelvtanulás volt, de legalább ennyire fontos volt a különböző kultúrák közötti barátságok kialakítása. A tanári tevékenységen kívül sikeres fordítói munkát is végzett a város idegen nyelvű projektjeiben, és a külföldi vendégek fogadásában tolmácsként is segédkezett hosszú éveken keresztül. 1999-ben 1 ciklusra tagja lett a település képviselő-testületének is.

Az általános iskolák összevonása után 2004-től 2022-ig a Kisteleki Általános Iskolában folytatta tovább pályafutását, ahol vezető nyelvtanárként és osztályfőnökként dolgozott. 
Tanári pályafutása alatt nagyon sok szakmai továbbképzésen és nemzetközi konferencián vett részt, több sikeres pályázaton való részvétel (pl. Comenius Program, Világnyelv pályázati program stb.) is fűződik a nevéhez.

Emlékezetesek az Angol Nyelvi Drámafesztiválok országos döntőbe jutott előadásai (Kodály Zoltán: Háry János angolul magyar dalbetétekkel, Twist Olivér, valamint a Három ifjú a tüzes kemencében), amelyek sikereinek köszönhetően több mint 20 diák angliai vendégszereplésen is részt vehetett.

2000-ben magánnyelviskolát nyitott, 2002-ben elvégezte a közoktatási vezetőképzőt, majd 2010-ben egyetemi fokozatot szerzett angol nyelvtanárként. Tanári munkájában nagy hangsúlyt kapott a fiatal kollégák mentorálása, hallgatók felkészítése, bemutatóórák tartása. 2006-tól szakértőként segíti a pedagógusok munkájának értékelését. A kétszintű érettségi vizsgák bevezetését követően nemsokára bekapcsolódott az emelt szintű érettségi vizsgáztatásba, amelyet azóta is magas színvonalon végez, ugyanúgy, mint a TELC fővizsgáztatói tevékenységét.
2022-től az Árpád Fejedelem Katolikus Gimnázium és Technikumban folytatta angol nyelvtanári munkáját 2026-ban bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig. Így elmondható, hogy Kistelek minden közoktatási intézményében emelte az angol oktatás színvonalát kiemelkedő szakmai és pedagógiai tudásával. 

Tanári pályája során mindvégig a következetesség és magas színvonalú szakmai felkészültség, lelkiismeretesség jellemezte munkáját. Széles módszertani repertoár, eredményes tehetséggondozás, hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatása, őszinteség, példamutatás és segítőkészség jellemezte a munkájában.

Szaktanárként több száz tanítványával ismertette meg az angol nyelvet addig a szintig, hogy sikeres közép- és felsőfokú nyelvvizsgát tettek, illetve több tucat tanítványának segített eljutni közép- vagy emelt szintű érettségi vizsga megszerzéséhez.

De egy igazán jó pedagógus munkáját nem lehet pusztán vizsgaeredményekkel, bizonyítványokkal, kitüntetésekkel vagy számokkal mérni. Egy tanár munkájának valódi eredménye ott van abban a pillanatban, amikor egy diák ráébred arra, hogy többre képes, mint korábban hitte. Ott van abban a bátorságban, amellyel először megszólal egy idegen nyelven. Ott van egy külföldi utazás élményében, egy életre szóló barátságban, egy sikeres vizsgában, egy színpadi szereplésben, vagy éppen abban a felismerésben, hogy a világ sokkal nagyobb és sokszínűbb annál, mint amit ismertünk. És ott van mind abban a tudásban, értékben és emberi példában, amelyet a tanítványok évekkel, évtizedekkel később is magukkal visznek. Talán ez egy pedagógus legnagyobb öröksége, és ebből Dr. Csejtei Zoltánné Rózsa nagyon sokat hagyott hátra az „örököseinek”, azaz a tanítványainak és kollégáinak.

Segítőkész, empatikus és tiszteletreméltó egyénisége és példamutató tanári pályája alapján mindkét iskola tantestületének nevében szívből gratulálunk kitüntetése és nyugdíjba vonulása alkalmából és további nagyon jó egészséget és sok boldogságot kívánunk!



Szakmai életútját több évtizedes, kimagasló szakmai munkássága és példaértékű hivatástudata jellemzi. Pályafutását 1987-ben kezdte az akkor megnyíló Kisteleki Egyesített Egészségügyi Intézmény falai között. Belgyógyászati szakrendelésen asszisztensként csaknem 20 évig végzett kimagasló szakmai munkát a mindennapi betegellátásban. 

Az évtizedek során szakmai alázata, folyamatos tanulási vágya és a gyógyítás iránti elkötelezettsége révén nemcsak a betegek, de a kollégák, a vezetés feltétlen bizalmát is elnyerte. Munkáját a precizitás, a legújabb szakmai protokollok ismerete és a humánum ötvözete jellemezte és jellemzi. 

2007-ben a térségben egyedülállóan megnyíló járóbeteg ellátáshoz kapcsolt Egynapos sebészeti részleg osztályvezető főnővéreként részt vett az új szakmai tevékenység szabályainak kidolgozásában, és a munkafolyamatok gördülékeny elindításában. 

2010-től Ápolási igazgatóként kezdte meg vezetői munkáját, mely során nagy hangsúlyt fektetett a jövő generációjának támogatására, tudásának átadására. 

Munkája mellett mindig fontosnak tartotta a folyamatos szakmai képzéseken való részvételt, így szerzett kitüntetéses diplomát Egészségügyi szociális munkásként, majd Egészségügyi menedzser szakértőként a Szegedi Tudományegyetemen. Emellett Európai pályázatíró és projektmenedzser, Belső auditor, valamint Sport nagyköveti végzettségekkel is bővítette oklevelei számát.

Pályázatírói - projektmenedzseri tudását több intézeti, önkormányzati, járási és megyei szintű pályázatban bizonyította, mindig szem előtt tartva a Kisteleki és a Kistelek járási lakosság egészségi állapotának javítását.  

2013-ban a Kisteleken kialakításra kerülő Egészségfejlesztési Iroda szakmai vezetőjeként az elsők között volt, akik országosan kidolgozták és megvalósították járási szinten a lakosság egészség prevenciós, egészségnevelő programjait mindenki nagy megelégedésére. Ezt a munkát mind a mai napig nagy lelkesedéssel végzi. 

A helyben végzett munkája mellett országos intézmények pályázataiban is részt vett:   

- így az Országos Egészségfejlesztési Intézetben a területünkön zajló egészségfejlesztési/egészségpolitikai kezdeményezések monitorozásával,  
- az Állami Egészségügyi Ellátó Központban a populációs egészségtervezésben, a helyi viszonyok és a közösségi egészségtervezést befolyásoló tényezők megismerésében, feltérképezésében, valamint a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok problémáinak feltérképezésében is. 

2024-től magasabb vezetői megbízásként az intézmény Operatív vezetőjeként irányítja, szervezi az Egészségügyi Központ mindennapi működését, ápolásszakmai munkáját, a minőségbiztosítási irányelvek betartását, a kórházhigiénés tevékenységet, és egyéb szakmai feladatokat. 

Kiemelkedő szakmai és emberi tulajdonságai jelentősen hozzájárultak az Egészségügyi Központ fejlődéséhez. Nemcsak kiváló szakember, hanem olyan kolléga és vezető is, aki empátiájával és támogató jelenlétével nap, mint nap jobbá teszi a körülötte lévők munkáját. Példaértékű életútja és áldozatos munkája méltóvá teszi őt az elismerésre.  

Dékány Attila c.r. törzszászlós 26 éve teljesít szolgálatot hivatásos rendőrként. A Kisteleki Rendőrkapitányság állományában 2008 óta dolgozik körzeti megbízotti beosztásban, ahol feladatait kiemelkedő szakmai felkészültséggel és példás hozzáállással látja el. Intézkedései során udvarias, határozott, munkáját a törvényesség, a szakszerűség és a következetesség jellemzi. Írásos tevékenysége precíz, áttekinthető és magas szakmai színvonalú.

Szolgálati helyén Dékány Attilára mindig lehet számítani; kollégái példaként tekintenek rá, munkáját elismeréssel értékelik. Kiváló személy- és helyismerete révén a működési területén történő valamennyi, rendőri intézkedést igénylő eseménnyel tisztában van. Szolgálatban és szolgálaton kívül egyaránt lelkiismeretesen, azonnali készséggel segíti kollégái munkáját.

Az elmúlt években aktív szerepet vállalt a területén történt lopások, betöréses lopás felderítésében. A közlekedésrendészeti és közrendvédelmi akciók során kiemelkedő intézkedési mutatókat ért el. A helyi polgárőr és más civil szervezetekkel kiváló kapcsolatot ápol, az önkormányzattal rendszeresen egyeztet, a mezőőrrel és polgárőrrel gyakran lát el közös szolgálatot.
Iskolarendőrként feladatának tekinti, hogy a fiatal generáció számára jó példát mutasson, és ismereteik bővítésével segítse őket az áldozattá vagy elkövetővé válás megelőzésében. Aktívan részt vesz a bűnmegelőzési programok és rendezvények szervezésében, lebonyolításában.

Családos emberként magánéletében is kiegyensúlyozott, példamutató életvitelt folytat, amely fiatalabb kollégái számára követendő mintát jelent.
 

Borbola Csaba Sándor tűzoltó főtörzsőrmester a Szegedi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság alá tartozó Kisteleki Katasztrófavédelmi Őrs „B” szolgálati csoportjának beosztott tűzoltója, az őrs meghatározó tagja.

Tűzoltói hivatását 2002.02.01-jén kezdte meg, így idén már több, mint 24 év szakmai tapasztalattal rendelkezik. A Kisteleki Katasztrófavédelmi Őrs 2014-es létrejötte óta rendszeresen járul hozzá a Kisteleki járás tűzvédelméhez. A hosszú évek alatt megszerzett szakmai tapasztalatával és segítőkész hozzáállásával nem csak a szolgálati csoportjában, hanem az egész őrsön, valamint a Szegedi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokságon is kiemelkedő tiszteletnek, megbecsülésnek és elismerésnek örvend. 

A tűzvédelmi, tűzoltási szakterület folytonos fejlődéséből adódóan ismereteit folyamatosan képzi annak érdekében, hogy munkatársainak mindig naprakész és pontos információkkal tudjon szolgálni. Az újonc állomány bármikor fordulhat hozzá szakmai kérdésekkel, mindig kész válaszolni. Szolgálatparancsnoka megbízásából mentori szerepet is ellátott, amelyben az újonc tűzoltóknak tanította meg a különböző szakmai fogásokat. Elöljárói kéréseinek és elvárásainak mindig eleget tesz, de partner egy kötetlen, baráti beszélgetésben is.   Talpraesettségéből, a kollegákra való nyitottságából fakadóan kiválóan megállja a helyét a tűzoltók világában. Saját maga számára felállított magas szintű szakmai színvonal mind a szolgálati elöljárói, mind a beosztott tűzoltói állomány részéről elismerést vált ki személye iránt.  

A beosztásához szükséges képesítéseket minden esetben megszerezte, napi szinten foglalkozik a munkájához szükséges ismeretek gyarapításával, azokat megfelelő szinten elsajátítja, elméleti és gyakorlati tudását folyamatosan frissíti. Műszaki érzéke, érdeklődése a már használt és az új technikák, eszközök iránt egyaránt kimagasló. A szakterületet érintő jogszabályi ismeretei kiemelkedőek, kapcsolatteremtő képessége kiváló, képes diplomatikusan, szak- és jogszerűen, megoldani a legbonyolultabbnak látszó helyzeteket is. Parancsnoki megbízással szerparancsnoki, feladatokat is ellátott, melyet mindig legjobb tudása szerint hajtott végre.

Káresetek alkalmával a sokéves tapasztalatait felhasználva, a fiatalabb bajtársaknak iránymutató, a munkájára mindig igényes. A közösségért végzett munkája példaértékű.
2013-ban munkájának elismeréseként miniszteri pénzjutalomban részesült, valamint 2022-ben átvehette a 20 éves szolgálati viszonyról szóló elismerést.

Az eddig hivatásos szolgálatban eltöltött 24 év során számtalan alkalommal bizonyította rátermettségét, szakmai tudását és bátorságát, személyes példát mutatva kollégáinak.
Borbola Csaba Sándor tűzoltó főtörzsőrmester Úrnak a hivatásos állományban eltöltött 24 év lelkiismeretes, példamutató munkájának elismeréseként, javaslom a „Kisteleki Év Tűzoltója” díj adományozását.

Amikor Greksa Tibor nevét halljuk, szinte azonnal magunk előtt látjuk az ütőhangszereket, a dobot, és azt az embert, aki több mint fél évszázada rendületlen szenvedéllyel és elhivatottsággal szolgálja a zenét.

Greksa Tibor Kiskunhalason született. Édesapja maga is zenész volt, így a zene szeretete már gyermekkorában az élete részévé vált. A ritmus iránti különleges érzéke hamar megmutatkozott: hallás után tanulta a dalokat, otthon, titokban gyakorolt, és már egészen fiatalon arra készült, hogy egyszer ő is a dobok mögé ülhessen. Tizennégy éves korában, 1970 februárjában végre elérkezett a várva várt pillanat: édesapja engedélyt adott neki, hogy egy dal erejéig bekapcsolódjon a zenekar játékába. Tibor pedig nemcsak elkezdte, hanem egész este hibátlanul végig játszotta a műsort. Aznap este tulajdonképpen eldőlt minden: a zene, a színpad, a közönség és a ritmus egy életre összekapcsolódott vele.

Kitartása és tehetsége hamar meghozta eredményét. 1976-ban hivatásos zenész lett, és megszerezte az „A” kategóriás minősítést. Bár eredetileg vízügyi tervezőként kezdett dolgozni, egy év után a zenét választotta. Zenészi pályája során számos formációban játszott, külföldön is fellépett, majd több mint három évtizeden keresztül a Party Time Band tagjaként szórakoztatta a közönséget. A színpad iránti szeretete, a zene iránti alázata és a pontosság iránti igénye mindvégig változatlan maradt.

1997-ben azonban életének egy új, különösen fontos fejezete kezdődött: a mindennapi zenélést egyre inkább a tanítás váltotta fel. Kisteleken, az alapfokú művészeti iskolában kezdte el oktatni az ütőhangszerek szeretetére és művészetére a gyermekeket. Egyetlen tanítvánnyal kezdett, mára pedig olyan ütős tanszak épült fel, amelynek egykori növendékei közül többen már kollégáiként dolgoznak mellette. Ez talán egy pedagógus számára az egyik legnagyobb elismerés: amikor a tanítványból szakmai társ, a továbbadott tudásból pedig újabb és újabb érték születik.

Tibor számára a ritmus soha nem csupán zenei alap. A ritmus rendet teremt, összeköt, lendületet ad, és megtanít arra, hogy egy közös cél érdekében figyeljünk egymásra. Ezért munkája messze túlmutat a hangszeres órákon. Türelmével, következetességével és példamutatásával fegyelemre, pontosságra, kitartásra és együttműködésre tanítja növendékeit. A zene az ő keze alatt nem pusztán tananyag, hanem élmény, közösség és érték.

Munkásságának különleges visszaigazolása, hogy 2025-ben a Gypo Circus zenekar megnyerte „A Dal” országos versenyét, amelynek dobosa kizárólag Greksa Tibortól tanult. Ez nemcsak egy tanítvány sikere, hanem egy kiváló pedagógus életművének is méltó bizonyítéka.

Greksa Tibor nemcsak az ütőhangszerek ritmusát tanítja meg. Arra is tanít bennünket, hogyan találjuk meg a saját ritmusunkat az életben. Munkájáért, szakmai igényességéért, pedagógusi elhivatottságáért, a zene iránti szeretetéért, valamint azért a türelemért és figyelemért, amellyel generációkat indított útjukra, méltán illeti meg a közösség elismerése és köszönete.
Köszönjük mindazt, amit a zenéért, a gyermekekért, Kistelek kulturális életéért és a közösségért tett – és tesz mind a mai napig.

Különleges pillanat, amikor olyan embert köszönthetünk, aki munkájával nemcsak kiváló szakmai eredményeket ért el, hanem egy közösség életét is hosszú éveken át gazdagította.
Az idei id. Vándor Rudolf Kulturális Díjat Gömöri Balázs őrnagy veheti át, aki a Hódmezővásárhelyi Helyőrségi Zenekar karmestere, valamint a kisteleki id. Vándor Rudolf Fúvószenekar másodkarmestere.

Életútja jól példázza, hogy a tehetség csak kitartó munkával válhat valódi értékké. Zenei gyökerei Kistelekhez kötődnek. Itt ismerkedett meg a muzsika világával, első tanára, Czirok Zoltán vezetésével, aki nemcsak a zene szeretetére tanította, hanem ő volt az, aki a harsonával megismertette. Különleges szimbóluma ez annak, hogy a tudás, a hit és az értékek nemzedékről nemzedékre öröklődnek. Ma pedig ugyanannak a zenekarnak a szolgálatában dolgoznak.

Balázs 1988-ban – amikor zeneiskolába iratkozott – egy életre elköteleződött a fúvószenei közösség mellett. A később megalakuló zenekarnak aktív tagja lett, és középiskolai, majd egyetemi évei alatt is minden szabadidejét arra áldozta, hogy részt vegyen a próbákon és fellépéseken, táborokban.

Szakmai felkészültségét a katonazenészi pályán folyamatosan fejlesztette. Tanulmányait 1995-től Budapesten a Katonai Szakképző Iskola Katonazenész szakán, 2000-től a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetében, majd 2006-tól a Debreceni Egyetemen folytatta, miközben 2000 – 2003 között Eger Helyőrségi Zenekarban katonazenészként, 2003-tól Hódmezővásárhelyi Helyőrségi Zenekar karmesterhelyetteseként, 2020-tól vezető karmestereként is folyamatosan bizonyítja elhivatottságát. A Hódmezővásárhelyi Helyőrségi Zenekar élén ma is magas szakmai színvonalon szolgálja a magyar fúvószenei kultúrát.

A zene számára nem csupán hivatás, hanem családi örökség és közösségi érték is. Felesége, Gyuricza Alíz – akivel 2005. augusztus 27-én kötött házasságot – nemcsak élete párja, hanem volt zenekari tagként mára biztos támasza munkájában is. Lányuk, Virág szintén zenekaros, ahogyan több zenekaros családban is a következő generáció viszi tovább ezt a hagyományt. Ez is bizonyítja, hogy az id. Vándor Rudolf Fúvószenekar jóval több egy együttesnél: olyan közösség, ahol a zene családokat köt össze, és nemzedékeken át öröklődik.

Gömöri Balázs számára a zene mindig többet jelentett a hangok megszólaltatásánál. Karmesterként a közösségépítésben is részt vesz. Fontosnak tartja a fiatalok támogatását, a tehetségek kibontakoztatását és azt, hogy a zenekar minden tagja értékesnek érezze magát. Következetes vezető, aki magas elvárásokat támaszt, ugyanakkor közvetlenségével és humorával kivívta a muzsikusok tiszteletét és szeretetét egyaránt.

Az id. Vándor Rudolf Kulturális Díj méltó elismerése annak az áldozatos munkának, amellyel Gömöri Balázs évtizedek óta gazdagítja városunk kulturális életét, erősíti közösségünket és öregbíti Kistelek jó hírnevét.



Vannak közösségek, amelyek egyszerűen zenélnek – és vannak olyanok, amelyeknek a muzsikája egy egész település életének részévé válik. A kisteleki id. Vándor Rudolf Fúvószenekar ez utóbbiak közé tartozik.

A zenekar története 1987-ben kezdődött, amikor az akkori zeneiskola növendékeiből, Törökgyörgy József vezetésével újjáalakult az együttes. A kezdetben 20–25 főből álló zenekar az évek során 40–50 fős közösséggé fejlődött. Nevét id. Vándor Rudolfról, a kisteleki zenei élet egykori meghatározó alakjáról kapta, ezzel is őrizve annak az embernek az emlékét, aki munkásságával a település fúvószenei hagyományainak egyik fontos alapját teremtette meg.

A közel négy évtized alatt a zenekar nem egyszerűen egy művészeti együttessé vált. Ott van Kistelek ünnepeiben, városi rendezvényein, megemlékezésein és közösségi alkalmain. A fúvószene hangja sokak számára összefonódik a város életének fontos pillanataival. Különleges hagyomány például a május elsejei zenés ébresztő is, amelyet a zenekar 1988 óta minden évben megtartott – olyan hagyománnyá téve ezt, amely nélkül sok kisteleki számára elképzelhetetlen lenne május elseje reggele.

Az együttes azonban nemcsak a helyi közönség előtt bizonyított. Az elmúlt évtizedekben számos hazai és külföldi fesztiválon, találkozón, versenyen és minősítésen képviselte Kistelek városát. Fellépéseik eljutottak többek között Olaszországba, Franciaországba, Dániába, Horvátországba, Vajdaságba, Erdélybe és Lengyelországba, Csehországba is.

A zenekar szakmai teljesítményét több kiemelkedő eredmény is igazolja. Többek között a 2024-es korondi III. Nemzetközi Fúvószenekari Verseny haladó kategóriájában kiemelt első helyezést értek el, és elnyerték a verseny Grand Prix díját. Ez az eredmény nemcsak a zenészek tehetségét, hanem a mögöttük álló kitartó munkát, fegyelmet és összetartást is megmutatja.
A zenekar életében különösen fontos az utánpótlás nevelése és a fiatalok bevonása is. Hiszen egy közösség akkor marad élő, ha képes átadni értékeit a következő nemzedéknek. Kisteleken ez a folyamat ma is működik: a művészeti iskola utánpótlás fúvószenekara és a nagyzenekar egymásra épülő közösséget alkot, ahol a gyermekek megtapasztalhatják, mit jelent egy zenekarhoz tartozni, együtt dolgozni és együtt örülni a sikernek.

Az együttes szakmai munkájának meghatározó alakja Czirok Zoltán, aki 35 éve vezeti a kisteleki fúvószenekart, és 2025-ben a Magyar Fúvószenei és Mazsorett Szövetség Auth Henrik-díjában részesült a hagyományos magyar fúvószenei kultúra ápolásáért.

A zenekar munkáját több zenetanár is segíti, közülük Gömöri Balázs és Magyar Bálint vezényli is az együttest.

Az id. Vándor Rudolf Fúvószenekar története egyszerre szól zenéről, hagyományról, kitartásról és közösségről. Szól azokról, akik egykor hangszerrel a kezükben beléptek a zeneiskola ajtaján, azokról, akik később tovább vitték a stafétát, és azokról a fiatalokról is, akik ma tanulják az első dallamokat.

A zenekar minden fellépésével egy kicsit Kisteleket is képviseli. Megmutatja, hogy egy kisvárosban is lehet nagyot álmodni, magas szakmai színvonalat elérni, nemzetközi sikereket aratni – és közben megőrizni azt, ami a legfontosabb: az összetartozást.

Az id. Vándor Rudolf Fúvószenekar ezért nem csupán egy zenekar. Kistelek hangja, hagyománya és közösségi emlékezete. Olyan érték, amelyet nemzedékek építettek egymásra, és amelynek dallamai remélhetőleg még nagyon sokáig betöltik majd Kistelek utcáit, tereit és ünnepeit.



Balogh Lászlóné Dévényi Mária Szegeden született, általános iskolai tanulmányait az újszegedi tanítóképző gyakorlóiskolájában végezte, majd a Tömörkény István Leány Gimnázium humán tagozatán folytatta tanulmányait. 1962-ben a Szegedi Tanárképző Főiskola magyar–történelem–ének szakos hallgatója lett, ahol 1966-ban szerzett tanári diplomát. Pályája kezdetén Kisteleken, a Második Rákóczi Ferenc Általános Iskolában kezdett tanítani, majd 1967-től két éven át a Bordányi Központi Általános Iskolában gyarapította szakmai tapasztalatait. 1968-ban családi okok miatt visszatért Kistelekre, és ismét a Rákóczi iskolában folytatta pedagógusi munkáját.

1994-ben Kisteleken belül iskolát váltott, és a Petőfi Sándor Általános Iskolában folytatta pedagógusi pályáját, ahonnan 2004-ben vonult nyugdíjba.

Pedagógusi tevékenységét sokoldalúság és rendkívüli szakmai elkötelezettség jellemezte. A Rákóczi iskolában az ének-zene tagozaton is tanított, és vezette a kis kórust, amelynek tagjaival szép sikereket ért el. Magyar szakos tanárként legalább ilyen fontosnak tartotta az anyanyelvi kultúra ápolását és a tehetséggondozást. Diákjai rendszeresen részt vettek helyesírási, vers- és prózamondó versenyeken, ahol számos szép eredménnyel öregbítették iskolájuk hírnevét. Lelkiismeretes, kitartó felkészítő munkájának különösen szép bizonyítéka, hogy tanítványai kilenc alkalommal nyerték el az országos megmérettetésen a Kazinczy-díjat.

Munkáját több alkalommal is elismerték: 1976-ban miniszteri dicséretben részesült, 1987-ben kiváló munkájáért kitüntető jelvényt kapott, a Petőfi Sándor Általános Iskolában pedig elnyerte a Petőfi-érem ezüst fokozatát.

Bár 2004-ben nyugdíjba vonult, a pedagógusi hivatást valójában soha nem hagyta maga mögött. Munkájára, tapasztalatára és szakmai tudására a mai napig számíthatunk: örömmel vállal zsűrizést a Humán Munkaközösség által szervezett versenyeken, és rendszeresen készít fel hetedik és nyolcadik osztályos tanulókat a középiskolai felvételire. 

Ami egykor a hivatásává, később pedig az élete értelmévé vált: tudást ad, értéket közvetít, bátorít és utat mutat a következő nemzedéknek.

Vannak emberek, akik egyszerűen csak jelen vannak egy közösség életében, és vannak, akik valami maradandót is adnak hozzá. Szombathelyi Árpád, kisteleki festőművész és író számunkra az utóbbiak közé tartozik.

Árpád így vall önmagáról:

„Sok éve érzek valami belső feszültséget, amitől festenem kell, pedig minden védőoltást időben megkaptam.
1955-ben születtem egy cserebökényi tanyán (Szentes közelében). gyermekkoromat Návay gróf gencsháti kastélyának parkjában töltöttem, többnyire játékkal. Nem kívánhatnék szebb emlékeket. Szegeden lettem 176 cm magas. Rajztanár vagyok és több mint 50 éve szeretnék festő és író lenni.”

Árpád munkásságában az a legszebb, hogy amit érez és fontosnak tart, azt többféleképpen is képes megmutatni. A festményein keresztül a színek, a fények a formák beszélnek, írásaiban pedig a szavak segítségével idéz meg embereket, helyeket, emlékeket és történeteket.

Kistelek különösen közel áll hozzá, és ez érezhető is az alkotásaiban. Nem kívülállóként szemléli a környezetét, hanem olyan emberként, aki ismeri, szereti és érti ezt a világot. Talán ezért tudja olyan érzékenyen megmutatni azt, amit mi, akik itt élünk, sokszor már észre sem veszünk.

A festményeire nézve sokszor az az érzése az embernek, hogy egy pillanatra megáll az idő. Egy ismerős táj, egy hangulat egyszer csak más jelentést kap. Árpád képei emlékeztetnek bennünket arra, hogy a hétköznapokban is ott van a szépség – csak meg kell állnunk egy pillanatra, hogy észrevegyük.

Íróként pedig a szavak segítségével teszi ugyanezt. Történetei és visszaemlékezései által olyan világokat hoz közelebb, amelyek nélkül szegényebb lenne a közösség emlékezete. Az írásai mögött érezni lehet az emberek iránti érdeklődést, a múlt iránti tiszteletet és azt a belső igényt, hogy ami értékes, azt ne hagyjuk feledésbe merülni.

Éppen ezért számunkra Árpád nem csupán festő és nem csupán író. Ő egy történetmesélő. Hol ecsettel, hol tollal mesél arról, amit szépnek, fontosnak vagy megőrzésre érdemesnek talál.
És talán ez az, ami igazán értékessé teszi a munkásságát: hogy alkotásaiban nemcsak a tehetsége van jelen, hanem a kötődése is. Kötődés az emberekhez, a szülőföldhöz, Kistelekhez és azokhoz az emlékekhez, amelyekből egy közösség valódi története összeáll.

Jó érzés olyan embert tudni magunk között, aki nemcsak megéli a körülötte lévő világot, hanem meg is örökíti azt.

Szombathelyi Árpád festményeivel látni, írásaival emlékezni tanít. És közben arra emlékeztet bennünket, hogy az érték sokszor egészen közel van hozzánk – csak kell valaki, aki megmutatja.

Kistelek számára az ő munkássága ezért több egyszerű művészi teljesítménynél: egy darabka helyi örökség, amelyet ma is gazdagít, és amely remélhetőleg sokáig velünk marad.

In Memoriam Molnár Péter: Egy kivételes életút Kistelek és a hazai informatika szolgálatában

Vannak emberek, akiknek jelenléte sziklaszilárd alapot ad egy közösségnek, és vannak, akiknek hirtelen távozása olyan mély űrt hagy maga után, amelyet az idő múlása sem képes teljesen betölteni. Molnár Péter, a kisteleki Árpád Fejedelem Katolikus Gimnázium és Technikum egykori informatika-szakos mérnöktanára és rendszergazdája, illetve a Kisteleki Általános Iskola rendszergazdája egyértelműen ezen ritka személyiségek közé tartozott. Amikor 2021. március 17-én, mindössze 51 évesen örökre elment, nemcsak egy szerető családapa és egy elhivatott pedagógus távozott, hanem egy olyan korszakalkotó szakember is, aki szülővárosát, Kisteleket kitörölhetetlenül felhelyezte a hazai informatikai oktatás térképére.

Molnár Péter 1970. április 23-án született Kisteleken. Gyermekkorától kezdve szoros kötelékek fűzték a településhez. Már a helyi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában is kitűnt sokoldalúságával: kiváló tanulmányi eredményei mellett nagyszerűen táncolt, szavalt, énekelt, és korán a diákélet mozgatórugójává vált. Középiskolai tanulmányait a kisteleki gimnáziumban folytatta, ahol aztán elkötelezte magát egy életre a számítástechnika mellett. Mindig büszkén emlegette, hogy az övé volt az iskola legelső számítógépe, amely teljesen megbabonázta a fiatal diákot.

A tudásvágy és a szakmai elhivatottság a Szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karára vezette, ahol programtervező matematikusi diplomát szerzett. Bár a diploma megszerzése után rövid ideig a Kisteleki Kábelgyárban dolgozott, a szíve hamarosan visszahúzta az oktatáshoz és egykori iskolájához. 1995. szeptember 1-jén kezdte meg tanári pályafutását a kisteleki gimnáziumban, és később már az általános iskolában is tanított. A tanítás iránti mély alázata és a szakmai követelményeknek való maximális megfelelés vágya ösztönözte arra, hogy 2007-ben a mérnöktanári diplomát is megszerezze. 

Tanári és rendszergazdai munkássága Kisteleken valóságos digitális forradalmat indított el. Vezetésével és ötleteivel a gimnázium informatikai infrastruktúrája országos szinten is példaértékűvé vált. Oroszlánrészt vállalt az informatikai szakképzés 2005-ös beindításában, kidolgozta az Árpád Információs Rendszert, és saját kezűleg építette fel az intézmény webes felületeit. Legnagyobb, országos visszhangot kiváltó fejlesztése a 2006-ban elindított saját elektronikus naplója volt. Mivel Péter a mindennapi oktatásban élt, pontosan tudta, mire van szüksége a tanároknak és a vezetőségnek. Az általa tervezett rendszer az ország leginkább felhasználóbarát digitális naplójává nőtte ki magát, amelyet számtalan magyarországi iskola vett át és alkalmazott sikerrel. Amikor később a kötelező állami e-napló rendszert bevezették, önzetlenül készített hozzá egy kiegészítő szoftvert, hogy megkönnyítse kollégái és más iskolák adminisztrációs terheit.

Szakmai tekintélye messze túlmutatott a járás határain. Elnökségi tagként tevékenykedett a Közoktatási Rendszergazda Egyletben, adminisztrálta a Techinfo levelezőlistát, és aktív tagja volt az Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesületének. Meghatározó szerepet játszott a Digitális Jólét Program alapköveinek letételében is. Ugyanakkor bátor és elvhű emberként elsőként emelt szót a 2012-es Nemzeti Alaptanterv informatikai óraszám-csökkentései ellen, és egy 280 szakember által aláírt tiltakozó levelet szervezett, amellyel kivívta a teljes hazai informatikus társadalom tiszteletét.

Péter mindeközben ízig-vérig kisteleki patrióta maradt, aki mély empátiával fordult a környezete felé. Nem tűrte, hogy a technológiai fejlődésből bárki kimaradjon anyagi okok miatt. Barátaival és kollégáival összefogva éveken át, szabadidejét feláldozva gyűjtött és újított fel használt számítógépeket, amelyeket azután rászoruló kisteleki gyermekeknek adományozott, esélyt teremtve számukra a felzárkózásra és a tanulásra. 

Magánéletében is sziklaszilárd támasza volt családjának: gondoskodó fia volt édesanyjának, támogató testvére húgának, és féltő szeretettel nevelte fiát, Dánielt, aki édesapja örökségét folytatva programtervező informatikusként végzett a Szegedi Tudományegyetemen.

Emléke és szellemi hagyatéka ma is élénken él Kisteleken. Volt osztályfőnöke és barátai létrehozták a Molnár Péter Alapítványt, amely nemcsak a családját támogatja, hanem gondoskodik arról is, hogy Péter életműve ne merüljön feledésbe. Az alapítvány minden évben odaítéli a Molnár Péter-díjat a gimnázium azon végzős diákjának, aki a tanórán kívül a legtöbbet teszi az iskola közösségéért és technikai hátterének biztosításáért. Emellett a Péter által alapított országos informatikaverseny mára több mint 400 fős, határokon is átnyúló rangos megmérettetéssé nőtte ki magát, melynek szakmai feladatait többek között ma már Péter húga, Kata készíti el, aki egyébként Péter bátorítására lett középiskolai informatikatanár.
Hűen jellemzi Pétert emlékezetessé vált egyik utolsó mondata: Ha segítség kell, itt vagyok. 

Molnár Péter élete és munkássága bizonyíték arra, hogy egy kisvárosból indulva, tiszta szívvel, páratlan szaktudással és rendíthetetlen emberséggel az egész országra kiterjedő, maradandó értéket lehet teremteni. Kistelek városa, kollégái, diákjai és a magyar pedagógustársadalom örökké őrzik a mindenkori „Örökös Webmester” emlékét.