Az iskolaépületben kiállítások és énekóra, a város főterén ünnepi programok és megemlékezések várták az ország minden szegletéből és a külföldről érkező öregdiákokat

2025. szeptember 27-én ünnepelte Kistelek közössége és a rákóczis öregdiákok a Rákóczi Ferenc Úti Iskola alapkőletételének 100. évfordulóját. A Szent István téren megrendezett centenáriumi ünnepségre régi diákok, tanárok és érdeklődők gyűltek össze, hogy közösen emlékezzenek s ünnepeljenek.

A nap fúvószenekari térzenével indult, Papp Zoltán volt rákóczis diák köszöntötte a világ minden tájáról érkező öregdiákokat, majd pontban 11 órakor harangszóval emlékeztek azokra a tanárokra, dolgozókra, volt diákokra, akik már nem lehettek közöttük.

A rendezvény főszervezője, Takács Zsolt lépett ezután a színpadra, és a zeneiskola egyik korábbi úttörőcsapat vezetőjével, Törökgyörgy Józseffel és persze a volt öregdiákokkal közösen énekelték el, hogy „Újra itt van a nagy csapat…”

Kedves Rákóczis diákok! Kedves volt Rákóczis diákok! Kedves tanárok! Büszkék lehettek magatokra, hogy fontosnak tartottátok az öregdiákok és az alapítvány hívó szavát, hogy találkozzatok az alapkőletétel 100. évfordulójára.  Azt gondolom, amikor a Rákóczi iskoláról beszélünk, akkor a városnak volt egy fontos dolga. Nem engedte meg, hogy más legyen, és a város arra készül, hogy ismét iskola legyen – emelte ki Nagy Sándor polgármester, majd építészként is elmondta véleményét. A volt Rákóczi iskola nem csak egy iskola, hanem fontos építészeti emlék is. Nyugodtan mondhatom, hogy a templomunk mellett talán az iskola az egyik legkiemelkedőbb, nem vályogfalas, megmaradott építészeti emléke, melyet nem szabad átépíteni, nem szabad a jellegét megváltoztatni, hiszen nekünk helyben ő a műemlék-fogalmazott, hangsúlyozva azt is, hogy Kistelek demográfiai növekedése, Szeged közelsége és az ingatlanpiaci változások mind azt a jövőképet erősítik, hogy ahol az iskola újra megtelhet gyerekekkel.

A polgármester ezután köszönetét fejezte ki Takács Zsolt főszervezőnek, volt rákóczis diáknak, elismerve és megköszönve a szervezői munkáját, az iskola emlékének ápolásáért és a közösség összekovácsolásáért végzett tevékenységét, hiszen „ha ő nincs, nem biztos, hogy van ez a nap.” 

Mint ahogyan a díszoklevélben állt: „Annak bizonyságául, hogy a város nevében köszönetünket fejezhessük ki a Rákóczi Iskola alapkőletételének 100. évfordulójának alkalmából nyújtott kitartó, áldozatos munkájáért, több éve tartó szervezéséért, összekovácsolásáért.”

Nagy Sándor köszönetet mondott Törő Krisztinának is a rendezvényért és az iskola újraindítására vonatkozó munkájáért, majd a beszéd zárásaként a volt diákokat és tanárokat köszöntötte, akik messzi országokból is eljöttek, hogy együtt emlékezzenek, beszélgessenek, és újra átéljék az iskola közösségi élményét. „Semmi mást nem kívánok, érezzék itthon magukat, érezzék jó magukat, és nagyon-nagyon szép napot! Isten áldja meg valamennyiőjüket!”

Nagyon szépen köszönöm egyébként ezt az elismerést, de ez nem csak nekem szól, ugyanis ez a találkozó valamikor 2006-ban indult útjára. Sajnos abból a szervezőbizottságból már csak én egyedül élek, és úgy gondoltam, hogy tartozom annyival a Pipicz testvéreknek, Kurucsai Palinak, Rehák Józsinak, hogy ezt végig viszem – osztotta meg az előzményeket a részvevőkkel Takács Zsolt, a jubileumi találkozó főszervezője.

Meglepetésre ezután egy hokedlit emelt fel Zsolt, és egy csereajánlatot ismertetett a közönséggel. E szerint köszönetet mondott Ormándy Évának, aki az 1965-ös Rákóczi festményt megőrizte, és azért cserébe egy 1926. október 16-án készített hokedlit ajánlott fel, melynek kivitelezője és festője Ormándi János, Ormándy Éva nagyapja volt.

Az ünnepi visszaemlékezésekre került ezután sor. Az iskolának nagyon meghatározó egyénisége, igazgatója volt hosszú évekig Szeberényi Jenőné Eszter néni, akinek üzenetét a szervezők kérésére lánya, Szeberényi Klára tolmácsolta.

A mások által is legendásnak tartott pedagógus 1957-ben kezdte pályafutását Kisteleken, földrajz-biológia szakos tanárként. A tanárnő nemcsak szaktudásával, hanem emberségével, következetességével és gyermekszeretetével vált meghatározó alakjává az iskola életének. A fehér köpenyben belépő, tekintélyt sugárzó tanárnő emléke sokakban élénken él: olyan volt, akinek nem kellett fegyelmeznie – jelenléte önmagában rendet teremtett. Nemcsak a szorgalmas, lelkiismeretes diákokat szerette, hanem azokat is, akiket „vásott kölyökként” emlegettek – mert minden gyermekben meglátta az értéket. Pályája során úttörővezetőként is aktívan részt vett a közösségi életben, majd két évtizeden át vezette az iskolát igazgatóként. Maximalizmusa, elhivatottsága és a gyermekek iránti szeretete vezette minden döntésében. Különösen büszke volt az ének-zenei tagozat létrejöttére, a sportsikerekre, és arra, hogy az iskola fejlődéséért sikeresen tudott lobbizni a járási vezetőknél. A Rákóczi iskola nemcsak munkahely volt számára, hanem életének színtere, szenvedélye, küldetése – emelte ki Szeberényi Klára.

Ezt követően Balogh Lászlóné Marika néni, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola egykori pedagógusa, az intézmény egyik legrégebbi nevelője osztotta meg megható gondolatait az iskola múltjáról, szellemiségéről és saját pályájáról. A tanárnő 1966-ban kezdte pályáját a Rákócziban, ahol nemcsak hivatását, hanem élete párját is megtalálta. 27 éven át tanított magyart, ének-zenét, szervezett komplex órákat, könyvtári foglalkozásokat, és aktívan részt vett az iskola kulturális életében. Az ének-zenei tagozat, a kórus sikerei, sporteredmények és tanulmányi versenyek mind az elhivatott pedagógusok munkáját dicsérik. A tanítás mellett szoros kapcsolatot ápolt a szülőkkel, családlátogatásokkal, közös programokkal. A tanítványok iránti szeretet és a humoros emlékek – mint a fakanálbábos János vitéz-jelenet vagy az áprilisi tréfák – ma is mosolyt csalnak az arcokra. A beszéd zárásaként reményét fejezte ki, hogy egyszer újra élet költözik a régi iskola falai közé, és Ady Endre szavai beteljesülnek: „Ha élet zengi be az iskolát, az élet is derűs iskola lesz.”

A megemlékezéseket követően az ünnepélyes zászlóbehozatalra került sor, majd a brigadéros tűzte ki a régi úttörőcsapat zászlaját, mint az iskola egyik régi jelképét.

Az ünnepi program ezután az ebéddel folytatódott, melyet a Szeri Búzavirág Alapítvány készített el „kőlevesként”, felhasználva az öregdiákok és a támogatók adományait, alapanyagait. 

Szabó János Bence református lelkész bibliai idézete és lélekemelő szavai után mondott asztali áldást, majd jó ebédhez szólt a nóta, vagyis a Nyenyere Egylet muzsikája.

Eközben útnak indultak a főtérről a lovaskocsik és a Dottó kisvonat, melyek a régi iskolához vitték ki a régi diákokat, érdeklődőket. 

Itt a pedellus, alias Takács Zsolt mellett sok-sok tabló várta a látogatókat régi képekkel, élményekkel, különleges ereklyékkel.

Többen meglátogatták a legendás Rákóczi-szobrot, majd bejárták az iskola összes látogatható részét. 

A szervezők itt is készültek egy meglepetéssel, az ének-zene termet meglátogatók egy énekórán vehettek részt, mely során nagy örömmel és hangos énekkel emlékeztek a régi szép időkre.

A főtéren eközben rákóczis történetekre emlékeztek vissza a régi iskolások, majd a Rákóczi iskola lehetséges jövője kapcsán beszélgetett az organikus nevelésről Törő Krisztina, Harangozó Imre néprajzkutató és Horváth Szilárd iskolaigazgató.

A művelődési házban az iskolával kapcsolatos településfejlesztési tervek mellett sok-sok régi fénykép is kiállításra kerül, melyeken örömmel ismerték fel magukat és másokat a volt diákok.

A gyerekek sem unatkoztak eközben, ők kézműves foglalkozáson vehettek részt és népi játékokat játszhattak a Szeri Búzavirág Alapítvány és a Kipp-Kopp Gyermekház jóvoltából.

A Szent István téren a délutáni programot a Rekecsin együttes és Simoncsics Pál moldvai táncháza zárta.

A jubileumi találkozó azonban nem ért ezzel véget, mert sokan maradtak még beszélgetni, felidézni a régi időket a főtéren és az iskolában is, majd osztálytalálkozókkal folytatódott a volt rákóczisok találkozója.

A Rákóczi Úti Iskola alapkőletételének 100. évfordulójára szervezett eseményt a helyszínen adományokkal lehetett támogatni. Akinek lehetősége van, az a 1041 0400 0000 0100 5144 7796-os számlaszámon (Takács Zsolt) tud hozzájárulni a találkozó költségeihez.

Takács Zsolt főszervező ezúton mond köszönetet a segítőknek és támogatóknak:

Horváth Klára
Czinege Klára 
Hegedűs Erika 
Frányó Judit
Virág Mihály
Benkő Bea 
Nagy Netta
Susánszki Benjamin
Kovács Pálné Marika
Tóth Zola 
Tóthné Anikó
Molnár Éva 
Papp Zoltán
Mészáros Orsolya 
Vass Rozika
Erdélyi István 
Bozsányi Icus 
Szombathelyi Ágnes 
Tatai Vak Bottyán hagyományőrzők Kovács Attila vezetésével
Szeberényi Klára 
Balogh Lászlóné
Tobak Csaba 
Szedlacsek Ágnes 
id. Vándor Rudolf Zenekar Czirok Zoltán vezetésével
Törökgyörgy József
Bitó István 
Tisóczki István 
Romvári Frigyes ezredes
Nagy Zoltán alezredes
Gurdics Gábor Litofilm Szeged

Kistelek Önkormányzat 

Kiskunmajsai Önkormányzat

Vakulya család 
A Takarítás Önkéntesei 
Dörner Tüzép Kistelek 
Szolnoki Kenzol kft 
Gulyáságyú személyzete Kunmadarasról
Erdélyi fiúk az utcáról Kékláng elől 
Kovács Endre
Dr. Kovács Ágnes ,
Lehoczki András
Bazsó Ibolya
Dr. Balogh Zsuzsanna  
Dr. Nebenhann Éva 
Gyuricza István és neje
Farkas Krisztián 
Szabó János Bence lekész
Brendan Amonso plébános

Törökgyörgy József és Törökgyörgy Józsefné

Molnár László
Paragi Zsolt
Sejben Viktor, a rendezvény biztosításáért mint készenlétes elsősegélyes