Zenével, tánccal, huszártoborzóval, nemzeti jelképeinkkel idézték fel a régmúlt dicsőséges napjait a Szent Miklós Katolikus Általános Óvodában

PIROS, FEHÉR, ZÖLD! EZ A MAGYAR FÖLD! 
A PIROS SZÍN A HŰSÉGÉ, A FEHÉR A TISZTESSÉGÉ, ZÖLD AZ ERDŐ, ZÖLD A RÉT, BOLDOG LEGYEN EZ A NÉP!”

Ezen a napsütéses márciusi napon összegyűlt óvodánk apraja és nagyja, hogy közösen, EGYÜTT EMLÉKEZZÜNK az 1848-49-es forradalom és SZABADSÁGHARC HŐSEIRE és dicső tetteikre. A Ficánka csoportosok kokárdával a ruhájukon, nemzeti színű motívumokkal díszített szimbólumokkal a kezekben verseltek, felidézve a régmúlt dicsőséges napjait.

A kicsik után a Napocska nagycsoportosok zenés, táncos ünnepi műsora következett:
 „Magyar legény vitéz huszár Magyar földért bátran kiáll, 
piros – fehér –zöld zászlóval, magyar harci indulóval.”
A zene és a tánc kifejező ereje, a közös mozgás öröme hatotta át ezt az óvodai ünnepet, amely megalapozta az együtt töltött idő hangulatát.

Az 1848-49-es FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ünnepének hangulatát már az előző héten megalapoztuk. Beszélgetőköreink, tevékenységeink alkalmával TOVÁBB BŐVÍTETTÜK TUDÁSUNKAT, még több ismeretet szerezhettünk A RÉGMÚLT MÁRCIUSI ESEMÉNYEIRŐL és a tavaszról. Nem csak az ismeretünk, hanem szókincsünk is bővült, új szavakat, kifejezéseket tanultunk a huszárok öltözékéről, felszereléséről, a kikeletről.

A HUSZÁROK továbbra is fontos szereplői voltak a mindennapjainknak. Megjelentek meséinkben, verseinkben, dalainkban, melyek tovább fokozták a nemzeti ünnepünkre való készülődés hangulatát. A szerepjátékok és a drámajátékok segítségével beleélhettük magunkat a hős katonák szerepébe, életébe. Sok vidám pillanatot tartogattak számunkra ezek a játékok, de fejlődött figyelmünk, kitartásunk, türelmünk is. 

NEMZETI JELKÉPEINKKEL: zászlóval, címerrel, kokárdával már nemcsak ismerkedtünk, hanem el is készítettük azokat. Készültek zászlók festve, párták kislányoknak, nemzeti színű virágok, szélforgók, puzzle óriási huszár, Magyarország térképének nemzeti színnel való díszítése, a forradalom szimbólumainak megjelenítésével.  

A nagycsoportosok megfogalmazták „12 PONTBAN” az ő kéréseiket a márciusi ifjakhoz hűen. 

Mozgásos tevékenységeink alkalmával „kis huszárjaink” lelkesen gyakorolták a MENETELÉST, TISZTELGÉST,  a vezényszavakat. Lovacskáztunk, árkot ugrottunk, célba dobtunk, várfalon másztunk.

Méltán lehetünk büszkék, hiszen sokat készültünk erre a jeles napra. 
Ünneplőbe öltözve, kokárdával, szívvel – lélekkel léptek fel kis közönségünk előtt, ahol még a bölcsődések is a nézősereget erősítették.
Előadásuk elismerésre méltó és értékes volt, hiszen gyerekeknek szólt, gyerekekhez.
Zárásként, játékként, huszártoborzóra invitáltuk a gyereksereget.


„Áldott legyen emléke a márciusi ifjúságnak! 
Virág termett a nyomukban, mint a meleg napsugárnak.”