Látványos bemutatók, vetélkedők, ízletes ebéd és az elmaradhatatlan gumiégetés is része volt a programnak, majd rengeteg érem, kupa és díj után gazdára talált a hungaroringes belépő is

2019. augusztus 10-én rendezték meg a VI. Csengelei Lada-BMW találkozót, melynek most is a piactér melletti liget adott helyet. Eleinte úgy tűnt, hogy a munkanap miatt szerény lesz az érdeklődés, de délre más egész szépen megtelt a terület autókkal, sőt még Trabantok is megjelentek külön engedéllyel.

Az első produkció az erős ember bemutató volt. A szomszéd településen lakók mutatták be a súlyos „táskák” cipelését, a rönkemelést és a traktorkerék gurítást. Aki akarta, megpróbálhatta utánozni őket.

Az ebéd főszakácsa Edlich József volt, segítségei pedig a tollascsapat tagjaiból kerültek ki. A gulyáslevesből nem sajnálták a húst, a babot és a csipetkét sem. Az igény nagy volt rá, az üst alján alig maradt valami az étek kiosztása után.

Egyéni versenyszámok is voltak. Nők és férfiak számára lendkeréktartást rendeztek. A fiúk közül a győztes megőrizte az előző évi címét. A „gyorsasági” autóversenyben madzagon kellett kocsimaketteket mozgatni. A sörivó versenyben csak férfiak indultak, de nehezítésképpen szívószállal kellett felhörpölni a nem is éppen hideg italt.

A délután csúcspontja a főutcán rendezett gumiégetés volt, melyre már szép számú közönség jött össze. Ladások, BMW-sek csikorgatták a gumikat, közülük többnek sikerült eldurrantania a kerekeket. Volt egy kaszkadőr része is a műsornak, amikor a főszervező Csányi Róbert Kormányos Sándor polgármesterrel kiállt az út közepére, egy ladás pedig hajszálnyira pörgött mellettük.      

Az eredményhirdetés elég hosszúra sikerült, hiszen rengeteg érmet, kupát és díjat osztottak ki. Az egyéni versenyszámokon kívül díjazták a legszebb autókat, gyártmányonként több helyezéssel, a legtávolabbról jövő résztvevőt. A találkozó végére maradt a tombola sorsolása, melynek során sok-sok nyereményt adtak át. A fődíj nyertese két személyre szóló hungaroringes belépővel lett gazdagabb.

Képek és szöveg: Molnár Mihály