Zsaruk járják a tanyavilágot még az igazán hideg napok beköszönte előtt. Feltérképezik, melyik tanyán hányan élnek, van-e a lakóknak tüzelőjük

A téli időjárás következtében kialakuló veszélyhelyzetek megelőzését célzó rendőri munka életeket menthet.

Balástya külterülete. November 5-én 10 órakor a Kisteleki Rendőrkapitányság járőrautója tanyabejárásra indul. A napsütés már nem tudja felmelegíteni a pusztát, errefelé nincs, ami felfogja az éles, hideg szelet, éjszaka fagypont alá süllyed a hőmérséklet. A zsaruk feltérképezik, melyik tanyán mire lehet szüksége a lakóknak.

- A rendőrök figyelme gyakran életet ment: tavaly télen országszerte tízezernél több biztonsági intézkedés során emberek kihűlését, fagyhalálát előzte meg a rendőrség - tájékoztat Jászai Linda főhadnagy, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense. - Megyénkben nincs olyan lakó a pusztában, akihez a 2008-ban megújított Tanyaprogram keretében hetente legalább egyszer ne jutna el rendőr. Télen ez különösen fontos, igyekszünk úgy szervezni a szolgálatokat a társszervekkel és a polgárőrséggel, tanyagondnokokkal, hogy senkit ne győzhessenek le a fagyok.



Kósa Istvánné (89) mosolyogva fogadja a zsarukat. Takaros kis házából nem gomolyog a füst. Nagy Ernő balástyai tanyagondnok szerint ezt most a takarékosság magyarázza, de ha fagypont alatt nappal olyan ingatlant látnak majd, amelyről tudják, hogy lakott, mégsem füstöl a kéménye, az bajt jelezhet. Az asszonynak maradt tüzelője tavalyról, de jól jön majd a nagy hidegben a vastag, meleg takaró, amelyet Dékány Attila zászlós, balástyai körzeti megbízott ad át.

- Oda kell figyelnünk az itt élő emberekre, megbíznak bennünk, számítanak ránk, néhányuknak nincs is más kapcsolata a külvilággal - magyarázza a zászlós. - Rendszeresen járjuk a tanyavilágot, terepjáróink megbirkóznak homokkal, sárral, hóval. Hívás nélkül is jövünk, ellenőrizzük, van-e a tanyákon segélyhívásra, vészjelzés leadására alkalmas telefon, riasztó vagy pánikgomb. Utóbbiakból a Tanyaprogram keretében a nyáron száz darabot kaptak a lakók. A rendszer a tanyagondnokoknál jelez, ha baj van. Akár éjjel is segítséget kérhet a bajbajutott.


Dékány Péter kisteleki polgárőr olyan eseteket idéz fel, amikor a rendszeres szolgálat életet mentett. A rendőrökkel közösen találtak rá tavaly télen egy asszonyra, aki éjjel egy szál hálóingben elcsúszott az udvarán, összetörte magát, mozdulni sem tudott. Reggel jártak arra, csaholó kutyája jelezte a bajt. Egy másik tanyán hóviharban botorkált ki egy asszony a tyúkjaihoz, elesett, az egész éjszakát az ólban fekve töltötte. Járőrözés közben, a tanyája előtt elhaladva hívták a zsaruk és a polgárőrök, hogy megkérdezzék, szüksége van-e valamire, s mivel nem vette fel a telefont, bementek hozzá, így mentették meg a fagyhaláltól.

A következő tanyához Horváth Krisztián törzszászlós, a Kisteleki Rendőrkapitányság baleseti helyszínelője kalauzol. Az út szinte járhatatlan, a kátyúkat szalmacsomókkal igyekezett kiegyengetni a gazda. A zsaruk jól ismerik a férfit, hét gyermeket nevel a feleségével a puszta közepén, most várják a nyolcadikat. A gyerekeknek - télen olykor térdig hóban - két kilométert kell gyalogolniuk az első útig, ahol felveszi őket az iskolabusz.


- Nincs más gondunk a téllel, csak a gyerekek eljuttatása az iskolába, tüzelőnk már van, meleg ruhánk is, bár abból a gyorsan növő lurkóknak mindig kell az utánpótlás - mondja mosolyogva az anya, Elekes Ibolya, és hozzáteszi: jó, hogy télen is számíthatnak a rendőrökre. Megköszöni a körzeti megbízottnak a rendőrségi takarót, amelyet - miután sikerül őket kiimádkozni a járőrautóból - a két kisebb fiú rögtön birtokba is vesz.