1922-ben született Pista bácsi, néptanító, Kistelek város első díszpolgára, aki már ifjúkori naplójában megfogalmazta, hogy minden képességével, adottságaival, szülőfaluja, városa szolgálatában lesz

Minden napot tornával kezd és sétával fejez be a kisteleki Molnár István, akit a városban szinte mindenki csak Pista bácsiként emleget. Nem volt ez másként ezen a héten sem, csak éppen 100 gyakorlat helyett csak 50-et végzett az egyik napon.

Nem akartam elfáradni – mondta mosolygós szemmel a köszöntésére érkezett Nagy Sándor polgármesternek, aki személyes jókívánsága és ajándéka mellett Magyarország miniszterelnökének az emléklapját is eljuttatta Pista bácsihoz.


A házigazda süteménnyel, pezsgővel várta vendégét, majd a beszélgetésé lett a főszerep a terített asztal mellett. Ebből kiderült, hogy mozgalmas heteken van túl Pista bácsi. Nemrég a kisebbik fiúunoka esküvőjén volt Vácon, előtte egy héttel a háromhetes dédunokát látogatta meg Pesten, pár napja pedig a családja is felköszöntötte már a jeles születésnap alkalmából.

Örömnapok ezek, köztük a mai is – mondta, majd huncutul megkérdezte: Melyik fülemet fogod meghúzni?


Nem maradhatott el így hát a hagyományos születésnapi köszöntés, majd tovább folyt a szó s a beszélgetés Molnár István 95. születésnapján.

Pista bácsi 1922-ben született, 1942-ben fejezte be tanulmányait a kiskunfélegyházi állami tanítóképzőben. 1951-ig kántorként dolgozott Kisteleken, majd néptanítóként a Pusztaszeri úti iskolában dolgozott négy évig. Közben elvégezte Szegeden a Tanárképző Főiskola ének-zene tanár szakát. Ezután már éneket tanított a Rákóczi utcai iskolában. Az 1960-as évektől vezette az általános iskola leány és fiú énekkarát, valamint a gimnáziumi énekkart. Dolgozott a művelődési házban, színjátszó csoportot irányított. Ifjúsági hangversenyeket szervezett, több éven keresztül szervezte a Csongrád megyei ének-zenei általános iskolások kórustalálkozóját. 1975-től igazgató-helyettes lett a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában, innen ment nyugdíjba 1984-ben. Betöltve 95. életévét, jelenleg is aktív polgára a városnak, részt vesz a település közösségi életében, rendezvényein. 2001-ben Kistelek Város Önkormányzatától elsőként kapta meg a városi díszpolgári címet. Ifjúkori naplójának tanulsága szerint már harmadéves tanítóképzős korában megfogalmazódott benne, hogy minden képességével, adottságaival, szülőfaluja, városa szolgálatában lesz. Ezt igyekezett tenni római katolikus kántorként, néptanítóként, általános iskolai tanárként, de ezt szolgálta a közművelődésben való tevékenységével is. Népszerűségének titka, hogy odaadó figyelemmel, szeretettel fordult az általános iskolás gyerekekhez éppúgy, mint a megfáradt nyugdíjasok felé. Idén 75 éve, hogy néptanítóként kezdett el dolgozni. Tanítványai, kollégái és a város polgárai között népszerűsége, elismertsége oszthatatlan, elvitathatatlan.