Katartikus élmény volt a településen eltöltött hétvége, rózsaszín szemüvegen lehet nézni a mindennapok szürkeségét – derül ki a középiskolások beszámolójából

„Ez a hétvége számomra katartikus élmény volt. A mindennapok szürkeségét mostantól tudom egy rózsaszín szemüvegen keresztül nézni. Lehet, hogy fizikailag elfáradtam, viszont szellemileg teljesen felfrissültem. Ez azért fontos, mert hétvégenként a testünket ugyan töltőre rakjuk, hogy kibírja a következő hét fáradalmait, de hajlamosak vagyunk elfelejteni: ugyanerre a lelkünknek is szüksége lenne néhanapján! "
 

A szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium kilencedik osztályának diákjai tartalmas, szép hétvégét töltöttek Ópusztaszeren. A tanulók ezeket a gondolatokat vetették papírra a két nap végeztével:

"A lelki gyakorlat sokat adott nekem.  Olyan kérdésekkel foglalkoztunk, amely a mi korosztályunkat érdekli, visszagondolva szerintem hasznos és érdekes volt. Segített jobban megismerni magunkat és egymást. A közös munkában jól együtt tudtunk működni, volt, mikor egy-egy feladatot párban, vagy éppen kisebb csoportokban kellett megoldanunk. A végére, azt hiszem, mondhatom mindnyájunk nevében, hogy rendesen elfáradtunk, de számomra megérte, mert két nap jó élményeivel lettem gazdagabb. "

A szegedi oktatási intézmény diákjai és nevelői évről-évre kiválasztanak egy települést, ahol a szokásos, éves lelki gyakorlatukat megtarthatják. Idén Ópusztaszer települést választották. Hogy miért, arra több válasz is adódik. Az egyik diák éppen itt, Ópusztaszeren lakik, és szüleivel felajánlották a kis csapatnak, hogy szívesen kalauzolják őket az itt töltött hétvégén. És persze a diákok tanulmányaikból és a világhálóról is sok érdekes dolgot tudtak meg az egyik leghíresebb magyar településről.
 
A tavaly felújított Faluház elé érkezett a csapat, ahol Nagyné Papp Ildikó, aki a helyi bölcsőde vezetője, most mint szülő várta őket. Rögtönzött idegenvezetést tartott, és megmutatta a központban lévő nevezetességeket. Mesélt a falu jelenéről, és a múltjáról is. Makra József polgármester és Nagyné Ildikó napokkal a diákok érkezése előtt kitalálták, hogyan szerezhetnének maradandó élményt a szegedi csapatnak, legalábbis ami a szállást, az étkezést és a lelki gyakorlat helyét illeti.

Így aztán 33 diák és 5 nevelő - a tanulók mentorai -, a helyi parókiára mentek, ott volt a szállásuk, Antal Imre plébános fogadta őket. Majd vissza a faluba, mert kezdődött a két napos lelki gyakorlat.

"Nekem a hétvége mind a testemet mind a lelkemet kimerítette, de jó érzés tölt el, hogy nem hiába volt ez a pár nap. Mindenképpen fejlődtem közben, és ha kimerítő is volt, jó emlék marad. Segített csoportban gondolkodni és abban, hogy észrevegyem a másik értékeit.”

A közös program a Faluházban estig tartott. Az ebéd sem maradt el, a gyerekek kedvencét intézte Nagyné Papp Ildikó. Ez pedig a pizza volt.

A kívül-belül felújított ópusztaszeri Faluház talán még soha nem látott vendégül szegedi középiskolásokat, de olyanokat, akik csapaterősítő, lelki gyakorlatot tartanak benne, még biztosan nem! El is fáradt a társaság, a falusi levegő megtette a hatását. Egy finom vacsora után a parókián lévő szállásukra mentek.

Másnap délelőtt szabad program volt. A jó idő is segített, a csapatépítő játék minden percét élvezték a vendégek. A nap zárásaként pedig a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelt ópusztaszeri templomba mentek.

„Milyennek szeretném látni magam húsz év múlva? Milyen ember leszek, mit csinálok majd?”

Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokról vetettek papírra néhányat a diákok a templom falai között. Ezután a leveleket lezárták, átadták az osztályfőnöküknek, és azt kérték tőle: a húszéves osztálytalálkozójukon nyissa majd ki és olvassa fel az irományokat.

Hogy mi sikerült a terveikből, arról húsz év múlva mi is beszámolunk majd…