A bejáratnál kezek csapnak a falon díszelgő színes jelekre, az egyik azt jelenti: ölelj meg, a másik egy pacsit kér, és van, amelyik arra biztat: ropj egy táncot, még a matek doga előtt!

Az Ópusztaszeri Szent Miklós Katolikus Általános Iskolában mindig történik valami! Az intézmény két emeletén egymást érik a kiállított festmények, tárgyak. Némelyik vitrin alatt, némelyik a falon függesztve hirdeti, milyen volt az élet dédanyáink konyhájában. Egymás mellett díszeleg a petróleumos főző és a rézmozsár. De jól megfér egymás mellett a paradicsompasszírozó, a kissé már lekopott tejes kanna és a kék, zománcos vizes kanna.

A kiállítás valamennyi darabja mesélni tudna a régmúlt időkről. És ha mesélne, sok kisdiák talán el sem hinné, hogy egynéhány évvel ezelőtt nem volt bizony természetes dolog kinyitni például egy csapot fogmosáskor! Az utca végén álló kútról kellett a kék kannába behozni a vizet, ha szükség volt rá. A régmúlt idők kiállítása sok látogatót vonz az intézménybe. Balogh László és Széplakiné Dóra Ildikó pedagógusok munkáját dicséri a tárlat rendezése, a réges - régi dolgokat Széplaki Ferenc, Kovácsné Tóth Éva és Tanásziné Erős Erika adta kölcsön. És persze a tanulók is elhozták dédanyáik féltve őrzött kincseit. Ahogyan a múlt évezred még épen maradt – és féltve őrzött - újságjai, lányregényei, és a messzi tájak térképlapjai is a kiállítás részei az iskola emeleti tárlóiban.

Az elmúlt Karácsony illata és hangulata is megmaradt még egy rövid időre, a Kézműves Szakkör tanulóinak munkái segítenek mindezt előidézni. Ők az iskolaévben és a nyári szünetben is sokat szorgoskodnak Széplakiné Dóra Ildikó irányításával.

De nézzük, mi ez a hatalmas nyüzsgés a bejárati ajtónál? Kezek csapnak a falra, pontosabban a falon díszelgő színes jelekre! Az egyik azt jelenti: ölelj meg, a másik egy pacsit kér, és van, amelyik arra biztat: ropj egy táncot, még a matek doga előtt!

„Arra gondoltam, jobb kedvvel jönnek suliba a diákok, ha egy kis játékkal indítjuk a napot!” – meséli Tanásziné Erős Erika. „Megbeszéltem Széplaki Ferenc telephely vezetővel, és miután ő is jónak tartotta az ötletemet, beindítottam a reggeli pacsi-ölelés-tánc és kézfogás lavinát az iskolába érkezőkkel! Persze volt egy nem titkolt szándékom is!"

Amióta a négy kép várja őket reggelente, van olyan diák, aki minden jelre rácsap egyet, Erika alig győzi valamennyit teljesíteni!

„Arra gondoltam, egy kis idő után nem én, hanem valamelyik diák fogadja majd az érkezőket, egy hét után pedig átadja ezt a tisztséget másik tanulónak! Jó érzés látni a mosolygós arcokat!"

Erika azt is elmondta: az iskola tanári kara sem kerüli el a „jeleket” reggelente, így talán a matek doga vagy a kémia felelés is jobb kedvvel megy majd Ópusztaszeren!