Aki volt olyan szerencsés, hogy végignézhette a több órás műsor kavalkádját, bizony nem bánta meg, mint ahogyan a díjazottak sem, akiknek a meglepetésjutalma egy budapesti színházi kirándulás volt

„Világraszóló esemény!” Így fogalmazott egy vendég az ópusztaszeri Szent Miklós Katolikus Általános Iskola diákjainak „Ki Mit Tud?”- ja után! Volt a megmérettetésen kán-kán, himnusz a Fülöp-szigetekről, western tánc, Csillagszemű juhász és Petőfi Sándor költeménye. És hogy miért volt igaza a vendégnek? Ebből a beszámolóból az is kiderül.

Évek óta, - még a téli szünet kitörése előtt – összemérik tudásukat Ópusztaszeren az általános iskola diákjai. Komolyan készülnek a versenyre, minden délután próbálnak. Tanárok, diákok a „Ki Mit Tud?” lázában égnek. Készülnek a jelmezek: iskolában, otthon, szünetben, vagy éppen este, ilyenkor nem számít az idő! Varrnak, ragasztanak, festenek, a díszletet is saját maguk varázsolják szinte fillérekből.


Aki olyan szerencsés, hogy végignézheti a több órás műsor kavalkádot, bizony nem bánja meg! Valóban világraszóló eseményt izgulhat végig Ópusztaszeren.

Szülők, nagyszülők, szomszédok, a civil szervezetek vezetői már időben elfoglalták a legjobb helyet a Faluház nagytermében. A zsűri is összedugta a fejét, hogyan is lesz azzal a pontozással? Milyen szempontok alapján döntsék el, ki a legjobb a jók között? Akkor még persze egyikük sem tudta: valóban nehéz dolguk lesz! De lássuk csak!


Széplaki Ferenc telephely vezető köszönti a nézőket és bekonferálja az első számot!

Lubickoltak a harmadikosok a színpadon Kacor király meséjében! Már az is óriási dolog, hogy ilyen hosszú mesével álltak ki, ám a díszlet és a jelmezek mindezt alaposan megfejelték!


Mindannyian mások vagyunk! Énekelték az ötödikesek, kicsit szomorkásan, de összefogódzkodva, együtt! A dal szövege elgondolkodtató, a lányok-fiúk arcán is tükröződik a mondanivaló. Egyéb kategóriában lettek harmadikok.

Elsős kislány jött a színpadra: Förgeteg Noémi. Hihetetlen, hogy egy éve még az oviban láttuk, ma már a nagyok között méreti meg magát, nem kis sikerrel. A cinege téli kálváriájáról mondott verset, szépen beszélt, kedves volt! Második helyezést ért az előadása.

Korom Alexandra is sokat készült, és a versválasztásával nem is volt gond! Kicsit izgult, emiatt néha elsiette a mondandóját, ám kár volt az izgalom: nagy tapsot kapott.

Ismét egy üde színfolt: a másodikosok a színpadon! A három kívánságot ki ne ismerné kis hazánkban? Aki nem ismeri, annak nőjön kolbász az orrára! Mint ahogyan ebben a mesében is történt! Saját jelmez, saját díszlet, és saját komika! Czinkóczi Jerne személyében! Ahol ez a kislány színre lép, biztos a siker! Bronzérem lett a kicsik jutalma!


Mekkora ötlet!!!! A Fülöp-szigetek himnusza szól a CD lejátszóról, és hozzá a harmadikosok koreográfiája, zászlóval, jelmezzel, ahogyan annak lenni kell! És hogy miért? Az ópusztaszeri „Ki Mit Tud?” résztvevőinek egy plusz feladattal kellett megbirkózniuk. Mivel minden ősszel rendeznek egy szüreti fesztivált - mégpedig a multikultúra jegyében -, erre a vetélkedőre is elő kellett adniuk valamit, más népek kultúráját bemutatva! Jól sikerült, megérdemelték az ezüstöt!


Ugyan így jártak el a hetedikesek, ők Bangkokban töltöttek egy éjszakát, persze tánc formájában!

Réges-régi vers, amelynek mindig sikere van! Nagy Liliána egy félresikerült pogácsa történetét mesélte el, nagy sikerrel! Lám, nem baj, ha néha visszafordulunk a jól bevált recepthez!! Alig maradt le az aranyról, ezüsttel jutalmazták produkcióját!

Hogy kerülnek profi színészek az első osztályba? A „Csillagszemű juhász” édes-bús történetébe a legkisebbek beleadtak apait-anyait! Szépen, érthetően beszéltek, voltak huncut és voltak komoly pillanataik, a jelmez és díszlet pedig egyszerűen kiváló és ötletes volt!!


Szána Anitától is éppen ilyen előadást vártunk! Hogy mégsem ő lett versben az első, az annak köszönhető, hogy még őt is felülmúlta egy felsős „kollégája”.

Két elsős kislány: Muhari Abigél és Szabó Mira mesélt egy-egy verset. Abigél téli versét arannyal jutalmazta a zsűri, Mira produkciója bronzot érdemelt.

Gyerekek! Itt egy óvodás a színpadon! Nem iskolai vetélkedőn vagyunk? Dehogynem! Ám ez a dolog cseppet sem zavarja Nagy Viktória nagycsoportos hölgyet, aki azzal a kéréssel fordult az igazgató bácsihoz: hadd mondjon el egy verset, csak úgy, ajándékba! Nagy bátorság ám egy picinek, a nagyok között! Óriási taps lett a jutalma!

Arab egyveleg a multikultúra jegyében az ötödik osztály táncában, ez később bronzérmet ért, ezután fiúk törtek be egy laoszi tánciskolába, a 8. osztály produkciója ezüstöt kapott a zsűritől.    


Ahogyan elkezdte mondani, már gyanús volt: aranyéremmel tér majd haza! Balasi Norbert, ötödik osztályos, nem könnyű verssel állt ki. Petőfi Sándor: Egy estém otthon című művét mondta el. Bizony többeknek csalt könnyet a szemébe!! A zsűri emellett egy első hellyel is megjutalmazta, cserébe!

Örök kérdés míg gyerök a gyerök: Legyünk jók, de hogyan? Ez a címe a negyedikesek színdarabjának! Hatalmas ötlet ez a színdarab! Világhálóról, google-ről, ennek csapdáiról és előnyeiről. Végül megosztott első díjat ért ez az előadás. Az első osztály „Csillagszemű juhászával” közösen álltak a legfelső dobogóra!


Nekik való, fiatalos, élvezték a játékot, minden tudásukat beleadták, így értékelte a zsűri az ötödikesek produkcióját, Violettától a veo, veot! Valóban jó volt látni, hogy még azok a diákok is felszabadultan ropták a táncot, akik egyébként visszahúzódóak a hétköznapokon.
Egyéb kategóriában lettek elsők ezzel!


Nyúlzéland a színpadon, kedves nézőink! Felhívjuk a figyelmet a hatodikosok jelmezeire, a színpadon átvonuló díszletekre, a smink, a paróka és a humor mind-mind megfelelő arányban és erővel mozgatja majd a nevetőizmaikat! Jutalmuk: külön díj lett!


Szamárfület húzott magára Laczkó Anita! A „Lusta szamár” verse alig csúszott le a dobogó felső fokáról, így kapott ezüstöt!

Alig akar szűnni a taps! A harmadikosok produkciója szellemes, ötletes együttvéve: zseniális! Western táncuk csakis aranyat ért, ez nem volt vitás!!


Végzős diákokat rávenni, hogy bohóckodjanak ország-világ előtt? Ez is sikerült! Tamkó-Sirató Károly máig érvényes gondolatait frenetikus sikerrel adták elő a legnagyobbak, az „Elveszett követ”-ben.

Ismét zene, tánc, az elsősöktől. Milyen jó visszarepülni az időben! Dzsingisz Kán dala a zsűri nagy részéből a fiatalságát, a közönségből az orkánszerű tapsot hozta ki. No, meg a harmadik helyet!


Nyolcadikosok dolgozták fel a hős cincér történetét, majd a kötelező olvasmányok egyik legszebbje, a János vitéz következett, az ötödik osztálytól. Az első helyezést egyhangúlag szavazta meg a tisztelt zsűri!


Tiltakozás a háború, a békétlenség, az esztelen öldöklés ellen. A negyedikesek táncára a jól ismert musical, a Hair betétdala szólt. Bár a kicsiknek – hála az égnek – nincs fogalmuk a háborúról, tökéletesen játszották-táncolták el műsorszámukat. Arany érem lett a jutalmuk!


Miért nem hallottuk eddig ezt a kislányt énekelni? De hiszen hallottuk, szép magyar népdalt énekelt és táncolt is, akkor már levett a lábunkról mindnyájunkat! Pusoma Eugénia ismét tarolt: tisztán, mindenféle sallang nélkül a közönség szívébe énekelte az ismert slágert: „Százszor ölelj még!” Biztosan találkozunk még az ezüstérmes énekessel Ópusztaszeri rendezvényeken!


Időutazáááás! De jó volt hallani a „Grease” című musical dalait, együtt dobolni asztal alatt, asztal fölött! És nézni a nyolcadikosokat, akik huncutsággal, humorral, fiatal lendülettel táncoltak a megunhatatlan melódiára, persze az aranyért, amit meg is kaptak!

És még nincs vége! A jutalmak kiosztása is egy órába telt, volt öröm, amikor az ajándék torták az osztályoknál landoltak. Az egyik csapat nem érdemelt tortát, erre az az osztály, aki kettőt kapott, azonnal átadta a szomorkodóknak a sajátját!

Az örömhír azonban csak most jött igazán! A dobogós produkciók résztvevői és azok a diákok, akiket a zsűri egy-egy produkción belül külön is jutalmazott, a fővárosba kirándulhatnak! De nem ám „csak” várost nézni! Az Erkel Színház társulatával izgulhatják végig az ötödikesek kötelező olvasmányát. Pontosabban annak dalváltozatát: Kacsóh Pongrác: János vitéz című daljátékát. Sok kisdiák nemhogy fővárosi teátrumban, de még Budapesten sem járt! Ahogy a városba ért a külön busz, eluralkodott a félszáz lurkón az izgatottság, a karácsonyi fények láttán majd kiugrottak az ülésből! Hát még a színmű! Egy ideig lélegzet visszafojtva csodálták a színpadot, majd lassan-lassan felébredt bennük igazságra szomjas énjük! És amikor Kukorica Jancsi a gonosz banyát tanította móresre, egyik kisdiák felugrott a helyéről, és bekiabált: „Adjad neki, Jancsikám!”


Más is történt persze! Még a legnagyobbak sem szégyellték könnyeiket, meghatottan jöttek ki előadás végén a nézőtérről. Volt, aki megszólalni sem tudott, egészen elvarázsolódott az élményektől! De ez is volt a cél! A sok-sok munka után, jutalmul kapták ezt a szép napot az iskola vezetőségétől.

Ópusztaszer! Már megint kitettetek magatokért! Tanárok, diákok. Óriási taps jár nektek mindezekért...