„Én a kend helyibe mögütném a feleségömet! Ugyan mit vétett kennek az én asszonyom, hogy ilyet tönne?”  Ópusztaszeren hangzott el ez az akciófilmbe illő párbeszéd a napokban. Mégsem lett belőle bűnügy, sőt! Aki mindezt elmondta, még aranyéremmel is gazdagodott. Igaz mese egy mesedélutánról

Ünneplőbe öltözött kisdiákok, izgatott szülők és pedagógusok, és a még izgatottabb fogadó bizottság! Így indult az ópusztaszeri Szent Miklós Katolikus Iskolában a területi mesemondóverseny délutánja. Nem először ad helyet ennek a megmérettetésnek az iskola vezetősége és pedagógusai. Azt mondják, büszkeség számukra, hogy ezeken a napokon négy település legjobbjai, az ő szüleik és tanáraik is itt töltenek egy tartalmas, szép délutánt.

„Ide jöjjenek az első és második osztályos kisdiákok, ehhez az asztalhoz pedig a harmadik-negyedikes versenyzők! Itt regisztráljatok a verseny előtt!” – Székesiné Zsibók Emese tanár néni – az ópusztaszeri mesemondó verseny fő szervezője - ugyanolyan szeretettel terelgeti a vendég diákokat, mint a sajátjait.


„Az volt a feladat, hogy egy öt perces mesét mondjanak el a gyerekek, olyat, ami nem verses mese. Ezen belül választhattak népmesét, műmesét, magyar író vagy külföldi író remekművét! Mindjárt kiderül, mit választottak! De most mennem kell, indul a verseny!” – mondja Mesi tanító néni, és már viharzik is a verseny egyik helyszínére.

„Köszöntelek benneteket! Tegye fel a kezét, aki izgul! Rendben van, én is izgulok, de én értetek! Széplaki Ferenc telephely vezetővezető próbálja nyugtatgatni a kicsiket, akik ebben a pillanatban még nem hiszik el, hogy zsűri – aki mindig mindent jobban tud -, nem harap!

„Ezen az őszi falevélen egy sorszámot találtok, és egy szem cukorkát, ha izgalmatokban lemenne a vércukrotok!” – Székesiné Zsibók Emese ezzel a mondattal el is indította a területi mesemondó versenyt. Pusztaszer, Tömörkény, Baks és Ópusztaszer iskolásai versengtek, pontosabban azok, akik saját településükön bebizonyították: érdemesek arra, hogy nagy közönség elé lépjenek.


Mindenki kihúzott egy sorszámot! Most bizony nem irigyelhetjük azt, aki elsőnek lép majd elő. De azt sem, aki a bűvös 13-as számot húzta. Külön az első és másodikosok, és külön teremben a harmadik, negyedik osztályosok.

Majd elfelejtettem! A zsűri is szót kért:

„A mesét azért szeretjük, mert elvarázsol bennünket! Ti most varázsolni fogtok! A zsűri nem azt figyeli, ki téveszt, és ki felejti el a szöveget! Hiszen ez egyáltalán nem baj! Az a fontos, hogy amíg meséltek, mi ámulattal hallgassunk benneteket! És akkor most kérjük szépen az első számú versenyzőnket!”


A mesefolyam elindult! Volt magyar és volt külföldi író műve, ezek között akadt népmese és műmese is! A legfontosabb azonban, hogy a négy település lurkói becsülettel felkészültek. És nem csak lélekben. Ünneplőbe bújt valamennyi diák! Az izgalom is lassan alábbhagyott, miután kiderült: a zsűri valóban nem eszik gyereket uzsonnára! Tiszteletre méltó, hogy egymásra is odafigyeltek a versenyzők.  


Volt három kismalac farkasokkal és volt juhász, aki beszélt az állatok nyelvén! A rest macska is megjelent a furfangos székely menyecske is sikert aratott.

„Hol volt, hol nem vót, az egyik faluba vót egy nagyon híres csizmadia. Nagyon szép csizmákot tudott csinyányi. Hát csak az vót a, mégis vót egy nagy baja. Ha nem is egy, hanem kettő. Az egyik az, hogy a kocsma mellett nem tudott elmenni, hogy be ne menjen…..”

Czombos Kira mesélte el a csizmadiából lett pap történetét. Elbűvölte a nézősereget, még a versenytársak is elfelejtettek izgulni, csak a taps jelezte, hogy vége a történetnek. Olyan sikere volt, hogy a zsűri és a közönség legnagyobb megelégedésére az első díjjal jutalmazták szereplését. A baksi kislány a megyei versenyen képviseli majd települését.



„Én a kend helyibe mögütném a feleségömet! Ugyan mit vétett kennek az én asszonyom, hogy ilyet tönne?”

Szem nem maradt szárazon, amikor Czinkóczi Jerne, meghazudtolva korát, profi komikaként előadta a „Pletykás asszony” történetét. Játszott a hangjával, mesélt a szemével, intett a kezével, de a legfontosabb, hogy jól megnevettette a humorra éhes közönséget! Jutalma sem maradt el: ismét izgulhat majd, hiszen november 25-én, a megyei versenyen ő képviseli Ópusztaszert Szentes városában.


Lassan véget ért a varázslat, és senki nem ment haza üres kézzel! Az ópusztaszeri iskolában uzsonnával kínáltak mindenkit, ajándék is került a résztvevőknek, ám ami a legnagyobb ajándék volt az nem más, minthogy együtt voltak, egymásra figyeltek és egymást varázsolták el ezek az emberkék!

Itt a vége, tedd a jégre, majd elcsúszik valamerre...


A Területi Mesemondó Versenyen részt vettek:

1-2. osztály:

Czinkóczi Jerne  I. helyezett, Ópusztaszer
Nagy Gréta         II. helyezett, Ópusztaszer
Tóth Tamara Lili  III. helyezett, Baks
Budai Fanni  III. helyezett, Ópusztaszer

Gyarmati Anna, Keller József Gyula, Tóth Brigitta, Nagy Halmágyi Eszter Stefánia: Tömörkény

Péter Szabó Attila, Trombitás Mihály, Szeri Csenge: Baks

Jójárt Bálint: Pusztaszer

Muhari Abigél: Ópusztaszer


3-4. osztály:

Czombos Kira    I. helyezett, Baks
Kanalas Beáta     II. helyezett, Baks
Sebők Zsófia       II. helyezett, Baks
Seres Alexa         III. helyezett, Tömörkény

Papp Kamilla, Muladi Antónia, Tóth Tibor: Tömörkény

Gulyás András, Zsótér Dorina, Kósa Barnabás: Ópusztaszer

Szolnoki Ádám: Baks