Ismét bebizonyosodott, hogy szükség van rájuk éjjel-nappal, hétköznap és hétvégén

Vasárnapi ebédhez készült családjával Mucsi Antal, a Szeri Polgárőr Egyesület elnöke. Alig merítette a kanalat a gőzölgő húsleveses tányérba, megcsörrent a szolgálati telefonja. Egy zaklatott hangú férfi szólt a kagylóba:

„Kérem, segítsenek! A szomszédos tanyáról segítségért kiabál valaki! Nagyon kérem, jöjjenek!”

Mucsi Antal azonnal autóba ült, és kiment az ópusztaszeri tanyavilág egyik portájára. A segítséget kérő férfi már várta őt. Az elnök hiába csengetett, dörömbölt, senki nem nyitott ajtót, ekkor beszakította  a kiskert kapuját, és megtalálta a segítségért kiáltó asszonyt. Az udvar közepén feküdt, szemmel láthatóan mozdulni sem bírt. Később kiderült, az idős nő rokkant, és azért nem bírt felállni, mert egyedül él a házban, így nem volt, aki segítsen neki. Ráadásul az egyik lábát nem is érezte, nem csak azért, mert a földön fekve teljesen átfagyott,  hanem azért is, mert lecsúszott róla a papucs, méterekre tőle találták meg megmentői.


A polgárőr és a szomszéd férfi végül lábra állították és a házba vitték az idős nőt. Mucsi Antal ekkor az asszony családját hívta telefonon, ám ők azt felelték, nem tudnak foglalkozni az anyukával. Ezután az ópusztaszeri tanyagondnokokat hívta fel, ők azok, akik naponta találkoznak a külterületen élő emberekkel. Az önkormányzat betegápolóját is értesítette, Faragó Mátyásné indult is, ám kiderült, csak kerékpárral tud jönni. Ekkor hívta fel Mucsi Antal az ópusztaszeri polgárőröket, menjenek autóval a beteggondozóért, így hamar kiérhet és az idős nő segítségére siethet.

Másnap a polgárőrök meglátogatták az egyedül élő asszonyt. Már sokkal jobban érezte magát, és meg is köszönte megmentőinek, hogy feláldozták érte a vasárnapjukat. Mucsi Antal erre csak annyit mondott:

„Ezért vannak a Szeri Polgárőrök! Hogy segítsenek! Jó tudni, hogy számítanak ránk, és jó tudni, hogy ebben az esetben valóban életet mentettünk!”