KISTELEKI ONLINE PROGRAMNAPTÁR
Húsvéti Vendégtoll - Esély a tétovázóknak
Sándor Attila
2014.04.19.
A kereszténység a tojással, locsolkodással, böjttel és nyuszival habár
szokatlannak hangzik és talán nehéz elfogadni, de nem ünnepel semmit
Vendégtoll. Egy rovat a külsős írók számára. Nem amolyan levelezgetős-üzengetős szájkarate, hanem mondjuk ilyen
Esély a tétovázóknak
A statisztika szerint a világon kb. 2 milliárd emberről gondolják, hogy jelent valamit a számukra, hiszen még ünneplik is. Ám biztos, hogy ennek több mint 90%-a csak névlegesen ismeri el, legtöbbször azért mert ismereteik felszínesek, vagy nem kaptak megfelelő tanítást róla. És egészen kis számban vannak, azok, akik ezt biztosra veszik és ez ad értelmet életüknek.
Több milliárd ember számára nincs jelentősége ennek az eseménynek, akik közül sokan nem tudnak határozottan állást foglalni ezzel kapcsolatban, azaz tétováznak.
A feltámadásról van szó. Arról a Biblia alapján igaz tényről, amelyről olyan nagyon megoszlanak a vélemények, és amely nélkül merő ostobaság a keresztényi értékekre, kultúrára hivatkozni Európában és ebben a kis országban is.
Pál apostol kétezer évvel ezelőtt úgy fogalmazott, hogy „a zsidóknak ugyan botránkozást a görögöknek pedig bolondságot”( I. Kor 23) jelent.
Ez a fölfogás semmit sem változott ennyi évszázad alatt, hiszen minden más vallás szerint egy Isten nem halhat meg, akik pedig elég bölcsnek vélik magukat tudományos ismereteik miatt, azok számára ez csak egy bolondság.
Hogyan lehetne erről helyesen gondolkodni a Biblia útmutatása nélkül? Sehogyan sem. Ám esélyt kell adnunk a tétovázóknak, hogy ne veszítsenek, hanem megnyerjenek mindent.
A legtöbbször húsvét alkalmával kerülünk közel a témához, hiszen lassan mindenhol szó lesz róla.
A húsvét szó az eredeti héber szövegben peszah-ként (páska) jelenik meg, ami azt jelenti: elkerülni, kihagyni, megkímélni.
Ha fellapozzuk az Ószövetségben Mózes II. könyvét, annak 12. fejezetét meg fogjuk érteni mit is jelent ez. Hiszen mikor Izrael népe Mózes vezetésével átéli a 10. csapást, az csak azért kerüli el őket, mert házaikban az ajtófélfát meghintik a bárány vérével. Ez a vér menti meg őket, elsőszülöttjeiket és mindazokat Egyiptomban, akik bíznak Istenben.
Ennek emlékünnepét tartották aztán meg a zsidók a törvény előírása szerint páskaként, amely alapján egy egyesztendős bárányt kellett magukhoz venniük 4 napra, majd levágni azt. Nem megrázó? Egy ártatlan élet vége ér és a bűnös megmenekül.
Ez volt az előképe Jézus áldozatának:
„Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!” (Ésaiás
53,7)
El lehet képzelni a fiatal Jézus arcát mikor először találkozott az áldozat bemutatásával és felismerte saját feladatát (halálát) benne.
A nép nagyobbik része azokban az időkben sem értette meg ennek az előképnek értelmét és lényegét.
„Krisztus korában a húsvét megünneplése puszta formasággá süllyedt.” (E. G. White: Jézus élete)
Sajnos ez így van ma is. A kereszténység a tojással, locsolkodással, böjttel és nyuszival habár szokatlannak hangzik és talán nehéz elfogadni, de nem ünnepel semmit.
Amint a IV. században államvallás lett a kereszténység - ami tulajdonképpen az akkori egyház az emberek lelkiismereti meggyőződésén tett erőszaktétele volt - azonnal pogány vallási kultuszok keveredtek Jézus tanításához. És ez tart még ma is…
Bármilyen meglepőnek tűnik is a húsvétot a Biblia alapján fölösleges és nem szükséges ünnepelni. Emberi elrendelés csupán, és ezt Jézus sem hagyja szó nélkül:
„Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.”
Ha elolvassuk a beszámolót, arról a bizonyos utolsó vacsoráról tisztán fogjuk látni, hogy a húsvét utolsó megünneplése után mit kért a tanítványaitól Jézus, miként emlékezzenek meg róla.
Óriási öröm tudni, hogy nem kell a jövőtől félnünk, a külső megpróbáló helyzetektől, mert az embert olyan Valaki védi, aki még a halált is legyőzte. Ám sokkal fontosabb, hogy Krisztus halála megváltott attól a büntetéstől, amit el kellene szenvednünk.
A tétovázóknak tudni kell, milyen választ adjanak erre a cselekedetre: a gúnyos mosolyt vagy az alázatos hála érzését. Az utóbbi csupán annak függvénye, hogy többre értéklejük- e magunkat, jellemünket, tetteinket azon a mérlegen, amelynek másik serpenyőjében Isten Fiának áldozata áll.
Mert Jézus visszatérése nem a távoli „elképzelhetetlen” jövőben következik be, hanem a küszöbön áll, hogy a feltámadás így értelmet nyerjen mindenki előtt, annak pozitív és negatív vonzatával együtt.
Pál apostol kétezer évvel ezelőtt úgy fogalmazott, hogy „a zsidóknak ugyan botránkozást a görögöknek pedig bolondságot”( I. Kor 23) jelent.
Ez a fölfogás semmit sem változott ennyi évszázad alatt, hiszen minden más vallás szerint egy Isten nem halhat meg, akik pedig elég bölcsnek vélik magukat tudományos ismereteik miatt, azok számára ez csak egy bolondság.
Hogyan lehetne erről helyesen gondolkodni a Biblia útmutatása nélkül? Sehogyan sem. Ám esélyt kell adnunk a tétovázóknak, hogy ne veszítsenek, hanem megnyerjenek mindent.
A legtöbbször húsvét alkalmával kerülünk közel a témához, hiszen lassan mindenhol szó lesz róla.
A húsvét szó az eredeti héber szövegben peszah-ként (páska) jelenik meg, ami azt jelenti: elkerülni, kihagyni, megkímélni.
Ha fellapozzuk az Ószövetségben Mózes II. könyvét, annak 12. fejezetét meg fogjuk érteni mit is jelent ez. Hiszen mikor Izrael népe Mózes vezetésével átéli a 10. csapást, az csak azért kerüli el őket, mert házaikban az ajtófélfát meghintik a bárány vérével. Ez a vér menti meg őket, elsőszülöttjeiket és mindazokat Egyiptomban, akik bíznak Istenben.
Ennek emlékünnepét tartották aztán meg a zsidók a törvény előírása szerint páskaként, amely alapján egy egyesztendős bárányt kellett magukhoz venniük 4 napra, majd levágni azt. Nem megrázó? Egy ártatlan élet vége ér és a bűnös megmenekül.
Ez volt az előképe Jézus áldozatának:
„Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!” (Ésaiás
53,7)
El lehet képzelni a fiatal Jézus arcát mikor először találkozott az áldozat bemutatásával és felismerte saját feladatát (halálát) benne.
A nép nagyobbik része azokban az időkben sem értette meg ennek az előképnek értelmét és lényegét.
„Krisztus korában a húsvét megünneplése puszta formasággá süllyedt.” (E. G. White: Jézus élete)
Sajnos ez így van ma is. A kereszténység a tojással, locsolkodással, böjttel és nyuszival habár szokatlannak hangzik és talán nehéz elfogadni, de nem ünnepel semmit.
Amint a IV. században államvallás lett a kereszténység - ami tulajdonképpen az akkori egyház az emberek lelkiismereti meggyőződésén tett erőszaktétele volt - azonnal pogány vallási kultuszok keveredtek Jézus tanításához. És ez tart még ma is…
Bármilyen meglepőnek tűnik is a húsvétot a Biblia alapján fölösleges és nem szükséges ünnepelni. Emberi elrendelés csupán, és ezt Jézus sem hagyja szó nélkül:
„Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.”
Ha elolvassuk a beszámolót, arról a bizonyos utolsó vacsoráról tisztán fogjuk látni, hogy a húsvét utolsó megünneplése után mit kért a tanítványaitól Jézus, miként emlékezzenek meg róla.
Óriási öröm tudni, hogy nem kell a jövőtől félnünk, a külső megpróbáló helyzetektől, mert az embert olyan Valaki védi, aki még a halált is legyőzte. Ám sokkal fontosabb, hogy Krisztus halála megváltott attól a büntetéstől, amit el kellene szenvednünk.
A tétovázóknak tudni kell, milyen választ adjanak erre a cselekedetre: a gúnyos mosolyt vagy az alázatos hála érzését. Az utóbbi csupán annak függvénye, hogy többre értéklejük- e magunkat, jellemünket, tetteinket azon a mérlegen, amelynek másik serpenyőjében Isten Fiának áldozata áll.
Mert Jézus visszatérése nem a távoli „elképzelhetetlen” jövőben következik be, hanem a küszöbön áll, hogy a feltámadás így értelmet nyerjen mindenki előtt, annak pozitív és negatív vonzatával együtt.
Bódás János: Jöjjetek Énhozzám
Ha nem hiszed, Hogy Jézus él
- mert ez neked írott malaszt -
a te dolgod. De ha meghal
a gyermeked, hol lelsz vigaszt?
Hogy sorsodat Ő intézi,
nem te magad, ám, ne hidd el,
de ha tüske szúr szívedbe,
hová mégy sebeiddel?
Jézus él, és amit ígér,
meg is teszi, nem hiteget:
"Jöjjetek hozzám mindnyájan,
én megnyugosztlak titeket."
Ha nem hiszed, Hogy Jézus él
- mert ez neked írott malaszt -
a te dolgod. De ha meghal
a gyermeked, hol lelsz vigaszt?
Hogy sorsodat Ő intézi,
nem te magad, ám, ne hidd el,
de ha tüske szúr szívedbe,
hová mégy sebeiddel?
Jézus él, és amit ígér,
meg is teszi, nem hiteget:
"Jöjjetek hozzám mindnyájan,
én megnyugosztlak titeket."
Gyugel Róbert